Mickey webnaplója

Ül az ember a tévé előtt, várja a híreket. Erőszak erőszak hátán, tragédia tragédia hátán, szerencsétlenség  szerencsétlenség hátán. Néha egy új intézmény átadása. Egy-egy jó hír.  De kit érdekel?
Más.
Azt mondják: otthagyta feleségét ... veri a gyerekeit ... iszik ... adósságba kergeti az egész családját... karambolozott ... Igeeeen? Hűű, na ne mondd! ...Példás életet él...? Az kit érdekel? 
Más.
Mark Twain feledhetetlen figurája, Tom Sawyer nem szeretne a mennyországba kerülni, ahol az angyalok föl-le sétálnak hárfáikkal és szakadatlanul dicsőítik az Istent. Az örökkévalóság ebből áll. Tom inkább valami mást keres, ami változatosabb.
Azon tűnődtem, hogy mi az oka annak, hogy rácuppanunk a rossz hírekre, leköt bennünket a rossz ízű pletyka, és lehorgonyzunk a negatív tartalmú információk befogadásánál. Naponta többször hajlandók vagyunk meghallgatni a szörnyűségekről szóló beszámolókat.
Én, aki utálom az erőszakot, számos alkalommal leültem ökölvívást nézni a tévében.
Nos, talán ezúttal nem tűnődtem hiába. Arra a meggondolásra jutottam, hogy az ember természete bűnre hajló lett. Ennélfogva minden érdekli, ami a világ rosszaságát láttatja. A negatív jelzések lekötik zsigeri érdeklődését, s talán közben arra gondol: De jó, hogy mindezek másokkal estek meg. De jó, hogy tőlünk messze bombáznak, tőlünk távol gyilkolnak, és szedi áldozatait a cunami.
Ha megszentülünk: azaz a létteljességbe, az örökkévalóságba jutunk, természetünk – a kegyelem hatására – jóra való lesz, ez pedig azt jelenti, hogy a jóra lesz affinitásunk. Érzékeink a jóra lesznek kihegyezve, azokat fogjuk értékelni, az köt le minket: a szeretet, a világ szépségei, az univerzumban felmutatott sokszínűség, az egymást szeretők sokasága. A kapcsolatok értékeire való affinitás lesz a miénk.
„De addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell...”  
Sir 15. f.  Így tesz mind, aki az Urat féli: eljut a bölcsességre a törvény ismerője. Elébe siet, mint egy édesanya, mint ifjú feleség, úgy fogadja. Az értelem kenyerével eteti és a bölcsesség vizét nyújtja neki italul. Reá támaszkodik, s nem inog meg lába, benne reménykedik, és nem csalatkozik. Felmagasztalja a többi ember fölé, a gyülekezetben kinyitja a száját. Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg. A közönségesek nem veszik birtokba, az istentelenek soha nem láthatják. Elérhetetlenül messze van a gőgtől, s hazug embereknek nem jut az eszükbe. Dicsérete nem illik az istentelen szájába, akinek az Úr nem adott rá megbízatást. A bölcs ajka dicsőítő éneket zeng majd, és maga az Úr fogja vezényelni.
Az ember szabadsága
Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: „Bukásomat neki köszönhetem”, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék. Közöm. Egy kijelentés emelkedik ki most nekem a fejezetből: Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, (a)mit választ magának. Az örök kérdés csakugyan az, hogy mit választ magának.
Merthogy megkapja.