Egyszer megállapítottam magamról: Lehet, hogy szellemes vagyok, de testes is. Ma kicsit másképp fogalmazom: Talán kevéssé vagyok lelkes, de testes elég kitartóan.
A kilókkal egy fél élet óta tart a belső harc. Harc a kenyérrel, mindenféle édességgel, minden kalóriát felhalmozó étellel-itallal. Jobb volna a békesség, és legyinteni az ételekre, italokra, hiszen boldogságot nem adnak, csak frocliznak íncsiklandó kísértésükkel.
Mert mi történik, ha eltelek velük?
Semmi.
S mi történik rövid ideig tartó hiányukkal?
Szintén semmi.
Hát akkor?
Jézus azt mondja, hogy a lélek éltet, a test nem használ semmit.
A misén rájöttem, hogy ez alól egy kivétel van: Corpus Christi. Ez a test, a Feltámadott teste, éltet.
Ízelítő a Sir 45. f.-ből:
Mózes
Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését. ...Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét... Szemtől szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét.
Áron
Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből. Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. ... Mózes iktatta be a hivatalába... Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát... s fejtse ki a törvényt Izrael népének.
Pinchász
Harmadiknak Pinchász kapott méltóságot, Eleazár fia... a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a főpapi tisztséget egyszer s mindenkorra. Közöm. Vannak a történelem menetére nagy hatással bíró személyek, és vannak a társadalomra úgyszólván hatástalanok. Nem értékesebbek és értéktelenebbek, csak másra kiválasztottak, más karizmákkal rendelkezők. Isten nem személyválogató.
Utolsó kommentek