Mickey webnaplója

A virág tökéletes. Mindegyik. A vadvirág a gazon és a nemesített egyaránt. A virág vagy nagyon szép, színes, vagy illatos. Vagy mindkettő egyszerre. A virág egyértelműen a szerelem jelképe. A megújulásé, a kibontakozásé, a gyümölcshozás reménységével teljes. A virágnak nincsenek személyiségi jogai. Ezért aztán gond nélkül fényképezhető. Hogy ez mennyire így van, alig telik el nap, hogy ne tennék fel virágfotót a facebookra. Akik régóta találkoznak ezekkel a fotókkal, tapasztalhatják, hogy szinte kivétel nélkül vadon élő virágokat osztok meg a nagyérdeművel. Ezzel a teremtés sokoldalúságát, az ingyenes szeretet lenyomatát, a tökéletesség önfeledt mámorát akarom valahogyan megjeleníteni. Mert tökéletesek a rajzolatok, tökéletesek az ívek, tökéletesek a bonyolultabb konvex és konkáv térformák, tökéletes az illatanyag, tökéletesek a virágok színei. És az a mámoros zümmögés is valahogyan tökéletes, amellyel a nektárra vadászó apró szárnyasok körbezsongják a virágokat.
Van-e szebb kép, mint a gyereké, aki belefúrja orrát a virág kelyhébe? Van-e szebb, mint a pitypang buborékját fújó emberke?
A virágcsokor mindig szép ajándék. Nincs hangverseny, hogy a karmester ne kapna csokrot, nincs születésnap, házassági évforduló, ünnep, hogy a virág ne kerülne elő. Még politikusok is kapnak virágot. A templomok oltárai pedig folyamatosan frissített virágpompában leledzenek.
A nők szépségének ecsetelésére is a leggyakrabban virágszimbólumokhoz fordulnak a költők.  Elég, ha csak Balassira gondolok, aki „gyönyerő szép violámnak” titulálja Júliáját. De nőt jelképez a legszebb rózsaszál is, amely Londonban egy ablakban virít.
Éljen minden szép virág. (Hány női név egyben virágnév is. Pl. Ibolya) 
Iz 13. f.
Babilon ellen
Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámoc fia látott: Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun. Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat. Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket. Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól. Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív. Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol. Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket. Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít. Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom. Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál. Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján. Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülőföldjére menekül. Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek. Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák. Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak, de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt. És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette. Nem lakik ott többé senki, nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat. Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét. Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idő, napjai már nem késnek soká. Közöm. Apokaliptikus kép, a babiloni fogság végét jelzi előre. A méd-perza birodalom megtöri Babilon hatalmát. A nép pedig hazatér. A történelem televan zsarnokságokkal és azt követő letisztulásokkal. Ha jóra hajlana természetünk és nem a rosszra, minden rossz megtakarítható volna. Ha... mindig ez a ha...