Bloggerek egymásközt
Ulti:
VD írja: „Kapom a maileket, hogy túl hosszú szavakat használok, keveslik szövegeimben a w-betűt, és hibás az állásfoglalásom a gomolyfelhők ügyében; de ami kézenfekvő lenne, hogy milyen baromi jókat írok –, üres szatyor, semmi, semmi, semmi.”
Kontra:
„Aki maga is ír, nem szívesen nyilatkozik. Maga szeretne baromi jókat írni, s némi féltékenységgel veszi tudomásul, ha más ír baromi jókat. Tedd a szatyrodba: Jókat írsz. Sokszor beemelem blogomba forrás megjelöléssel egy-egy szösszenetedet. 
PS. Eredeti gondolkodó vagy. Ez leggyorsabban versnaplódból derül ki, amely tobzódik a gondolatokban.”
Rekontra:
„Belátom, nagyon magas labda volt erre a provokációra, mai első bejegyzésemre elmeéllel válaszolni, hogy tessék engem megdicsérni. Mert, ugye, a mi XXI. századunkban a minimum fanyar, ide-oda pattogó hangvétel kötelező. Nagyon nehéz feladat. Kíváncsi voltam. Egy barátomnak sikerült igazán. „Aki maga is ír, stb.” – idézi, majd megjegyzi: „Ez jó, ugye?!” 
Szubkontra:
Bevallom, jól estek keresetlen szavai.
***
Tudtam, hogy az EB nyitómérkőzése lagymatag lesz és döntetlenre fog végződni. Tévedtem. Hajtós meccs volt. Fr.-Rom”2:1.
***
Most mi lesz?
Időpontot kértem volna az orvostól, de nem ért rá. Kérte, hívjam egy óra múlva.
Hívtam egy óra múlva. Megállapodtunk egy pontos dátumban, s megadtam tel. számomat arra az esetre, ha közbejönne valami.
Telefont nem kaptam, tehát nem jött közbe semmi. Ezért átkocsiztam Zuglóba kontrollra.
Közölték, elment az orvos és nem is jön vissza. És ki helyettesíti? kérdeztem. Mire: Az én esetemben senki, de felírják a nevemet és a doktor úr fel fog engem hívni.
A doktor úr nem hívott fel engem.
Most mi lesz?
***
Pedig meg akartam mondani neki, hogy az Atorva mellékhatásai közül melyek érintenek engem kellemetlenül: arcduzzanat, izomsorvadás, orrdugulás, torokfájás, fejfájás, hátfájás, fülzúgás, hajhullás, bokaödéma.
Nincs más drog helyette, amelynek inkább pozitív hatásai és mellékhatásai lennének?
Izajás 47. f.
Gyászének Babilon bukásán
Szállj le és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek. Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon! Vetkőzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki. Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja: Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének. Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál, és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek.” Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége. Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem.” Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok. Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: „Nincs senki, aki látna.” Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.” Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd. Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének. Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad. Közöm. Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék – figyelmezet Pál apostol. Mert a gőg, az uralom eszét veszti a hatalmaskodóknak. Izajás magára maradt, minden kincsétől megfosztott özvegyasszonyhoz hasonlítja az összeroppanó Babilont. A birodalmak vége mindig a romlás és a széthullás. Fölfuvalkodott okosai olyanok lesznek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Soha nem tanulunk elődeink szamárságából. A herceg kesereg Shakespeare Rómeó és Júliája vége felé: „Folyton csak szenvedünk.” Igaza van. Őrültségeink gyümölcsét esszük többnyire. A bűn magában hordja büntetését.