Mickey webnaplója

Névnapomra sokan emlékeztek.
Elküldték, megosztották velem jó kívánságaikat.
Ám a kívánságokon kívül a mikulás hozott ez is, azt is.
Vettünk egy hosszú ujjú inget, néhány szaloncukrot, megettük a csokikat a gyerekek helyett. És kaptam egy nagy adag keresztrejtvényt (olasz módra). Erről a fajta rejtvényről – úgy látszik – nem tudok leszokni.
Ám az ajándékokat megkapva az olykor-olykor kifejtem, hogy igazából nincs szükségem semmiféle tárgyra. Amit kellett, megvettem vagy megveszem.
Nekem az ünnepet a társaság teszi. Az unokák (tegnap részleteztem) segítenek élni.
Ha mégis meg akartok ajándékozni, mondjatok el értem egy imát, és ha még ezen felül is meg akartok örvendeztetni, szívesen elfogadok egy krémest (lehet francia is).  
***
A li végű gyűjteménybe: nagyanyámtól hallott szó nikli, a fém (nikkelezett) aprópénz, niklipénz.   
Jónás 2. fejezet:
Jónás megmenekül
Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet a hegyek tövében. Leszálltam a földalatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra. Közöm.  Jónás a nagyhalban. A próféta novellában mondja el tanítását. Mindenesetre a halban töltött három nap a Jézus halálát követő három nap előképe. A fejezet hangvétele a zsoltárosé: Amikor elcsüggedt a lelkem... olvastán Adynak Az Úr érkezése c. verse idéződött fel bennem: / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten. / Jelzem ez nemcsak vele fordulhatott elő. Előfordul minden időben, ma is. Álljon itt a vers, ádventben különös hangulata van:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.