Mickey webnaplója

Márpedig, ha kéne egy kis hogyhíjják, akkor be kell menni érte a boltba. A hogyhíjják ma krumpli névre hallgatott, ezért bementünk a CBA-ba, és vettünk burgonyát; meg még a pityóka mellé
egy kis céklát,
egy kis pepperoncini-paprikát
egy kis üveg lekvárt
egy tekercs szilikátos sütőpapírt.
Bementünk egy kis hogyhíjjákért és
kijöttünk öt minekishíjjákkal,
hozzá teszem: köztük volt az egy hogyhíjják is.
Sajnos kenyeret nem vettünk,
se nápolyit
se túró Rudit,
se franciakrémest.
***
Tegnap az egyik tévéadás végén hallom: XY gyártásvezető. Azonnal kész bennem az áthallás a közelmúltban lezajlott úszószövetségi váltással kapcsolatban:
Hosszú Katinka – „Gyárfás-vezető”
***
A rejtvényújság favicce:
Megy a hegedű az utcán.
Találkozik a tokkal.
– Szia, hegedű!
– Szevasztok!
***
Jónás könyve 3. fejezet
Ninive megtér és bocsánatot nyer
Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagyvárosba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz, és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg. Közöm. Antropomorf istenképpel operál a tan-novella. (Isten, aki megbán bármit...) egyébként is érdekes: Vajon valaha csakugyan éheztették az állatokat is, amikor emberek böjtöltek? Megjegyzem, hogy a tanmese az eleve elrendeléssel szemben arra int, ha az emberek észhez térnek, elkerülik kemény sorsukat. A kérdés csupán az, hogy észhez térnek-e (én-te-ő-mi-ti-ők)?