Az ostinato zenei műszó, makacsul visszatérő dallam(töredék), amely sokszor fő témává magasztosul. Ilyennek gondolom Ravel Boleróját, amelynek ritmusa és dallama meglehetősen makacs és vissza-visszatér. Nem hagy békén. Azt akarja, hogy rá figyeljek. Ezért változatokban bár, de felismerhetően visszatér.
Efféle ostinatók az irodalomban is fellelhetők. Illyés unokája, aki még nem tud beszélni, de mondókájában vissza-visszatér egy szótag: „dla”. Ilyen Karinthy krokija is, amelyben egy őrült telefonáló minduntalan belevonja mondókájába, hogy neki „negyven szögecselőre” feltétlenül szüksége van. Ilyen Kern András kabarészáma (Halló, Vas-edény?) amelyben egyre az iránt érdeklődik, hogy „megjött-e már a levehető ajtajú endékás turmixgép”. Ilyenek az eposzok állandójelzői (pl. fürgelábú Achilleus), még meghökkentőbb, ha mindez komikumba van plántálva (pl. Petőfi: A helység kalapácsa szereplői esetében: széles tenyerű Fejenagy, szemérmetes Erzsók, amazontermészetű Márta, vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója stb., stb.).
Egyszer azzal bolondoztam Blanka unokával, hogy az általa hetesi kötelességből adódóan elővezetett időjárás-jelentésben a csapadék szót minduntalan pacsadékra változtattam. Tettem ezt annak az okán, hogy megtréfáljam, tettem azért, mert nemcsak a köp szó él, él a pök szó is. És ismerek olyan játékot, amelyben a játékosok szemben állva csapnak a kezükkel, de a játék szerint „pacs”-ni kell! Úgy is mondtuk: gyere pacsni!
Nos hát, ha Karinthy krokit írt a szögecselőkről, simán írhatnék egy novellát a pacsadékos időjárásról. Tegnap hullott is némi pacsadék.
De ma nem.
Gyönyörűen süt (világít) a nap. Az időjárás egyáltalán nem pacsadékos.
Talán majd esős időben ráveszem magamat efféle bolondságra, vagy amikor piros hó esik.
Ízelítő a Mikeás 4. f.-ből:
II. SIONRA VONATKOZÓ ÍGÉRETEK
Az Úr eljövendő uralma Sionban
A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda ... mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava.” Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót... Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit...
A szórványból mindenki visszatér Sion hegyére
Azon a napon ...összegyűjtöm ...a száműzötteket hatalmas néppé lesznek, s az Úr uralkodik majd rajtuk ... mindörökké...
Sion ostroma, száműzetése és szabadulása
Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? ... Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ...
A népek szétzúzása a Sionon
Most összesereglik ellened számtalan nép. ... összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának.
Dávid házának gyötrelmei és dicsősége
Most ...sáncot emeltek ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját. Közöm. Minden jó, ha jó a vége. Ez így prófétáltatik. A vég az örök élet, de közben adódik ez, meg az. Száműzetés, megveretés, menekülés, nemzetek egymás elleni harca. Jézus, a béke fejedelme megütötte az alaphangot ahhoz, hogy világszerte teremjen az Isten országa. J. Ratzinger szerint ez ott van, ahol jézus az Úr. Nyugodtan állítható, hogy ez a hely nem földrajzi, hanem emberközpontú valóságként értendő.
2016.12.13. 11:39 emmausz
Ostinato
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6412044741
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Klári Bodó 2016.12.13. 18:43:15
J. Ratzinger viláképe nagyon rokonszenves. Nyugodt és biztató.
Utolsó kommentek