Tegnap feleségem családjából negyvenen jelentek meg. Nem tudott eljönni 24 tag, többé-kevésbé igazoltan távol. Ennyi ember fogadására a helyzet eleve reménytelen. 87 m²-es a lakásunk. Elvileg két m² jut egy emberre. De hát a lakás be van bútorozva.
Csöngetnek.
Semmi gond.
Szevasztok. Itt a fogas, gyertek beljebb. Megint csöngetnek, és megint, és megint. Gyertek beljebb, mert a vége a lépcsőházban vár bebocsátásra. Ám egyszer csak a lakás túlsó falától kezdve mindenütt kicsik és nagyok. Aprók és élemedett korúak, köztük a felnőtt középkorú generáció. Mindenki ismer mindenkit. Ez előny, mert amikor ötven ember beszél egyszerre, nemigen lehet érteni, hogy ki mit mond. Pedig mindenkit érdekelnének a részletek. Ennyi párbeszédet viszont nem lehet rögzíteni. Megjegyzem, érdekes kísérlet volna, ha ki-ki leírná, hogy kivel miről beszélgetett, s ha nem titok, megosztaná a többiekkel.
Van a káosznak egy rendező elve. Fél hatkor fényképezés.
Na, ez most nem jött össze. Fél hatkor sikerült egy laza lecsendesülés, amikor karácsonyi énekeket kezdtünk fújni. A társaság most nem volt formában. Más alkalommal Gárdonyi Fel nagy örömre c. remekének második versszakában nagy hangsúlyt kapott, és a gyerekek körében zajos tetszést aratott a MARHA szó nyomatékos éneklése. Idén, tán elfelejtette a társaság, hogy most jön a vicces nóta, alig emelték fel a hangjukat néhányan. Enerváltak volnánk?
Ki tudja?
Éneklés után ki-ki hozzáfogott ahhoz, hogy az általa hozott ajándékokkal felkeresse a többieket. Lett nagy kavarodás.
Ki kapott, és ki még nem?
Hova tegyük a cuccokat?
Aztán újabb terelés, már csakugyan a fotózás miatt. Ez egyáltalán nem könnyű. A sok értelmiségi tisztában van vele, hogy ha hamar beáll a sorba, hosszú percekig helyben vesztegelhet, mígnem mindenki elfészkelődik. Így hát nem akaródzik senkinek se elsőnek bezsúfolódni fotózáshoz. Jó öt perc kellett hozzá, mire mindenki kötélnek állt. Az állvány összecsuklott kilós fényképezőgépem súlya alatt. Aztán az önkioldót állítottam rosszul. Végül egy csomó képet készítettem, hogy megtaláljuk közöttük azt, amelyiken a legkevesebben szerepelnek csukott szemmel, tátott szájjal vagy éppen grimaszokat vágva. Jót mulattam a látványon, mert egymásután nézve az anyagot mozgófilmre emlékeztetett a fotók a tagok elmozdulásai miatt.
Búcsúzkodtunk.
Leolvastam a frigóra tapasztott cetliről, hogy kinek mit kell elvinnie okvetlenül. Volt, aki mellényét kereste, de nem találta, mert anélkül jött hozzánk, volt, aki gyereke pulóverjét, de kiderült, otthon hagyták. A cuccokat segítettük levinni néhányuknak. M. itt felejtette az általa választott könyveket. L.-vel megbeszéltem, hogy jó lett volna megtudni, ki hol dolgozik, meg van-e elégedve munkájával, és egyáltalán: hogy van? Az angolok állófogadáson néhány percet töltenek egymással, majd továbblépnek. Kíváncsi volnék rá, hogy a végén mire emlékeznek a sablonosan feltett kérdéseikre kapott sablonos válaszokból.
Abban maradtam magammal, hogy az arcokat kell figyelni. Hasonlóan ahhoz, mint amikor gyerekeimet hívom telefonon. Az először hallott mondat alapján meg tudom állapítani, hogy alapjában véve jól van-e a beszélő. A többi mondandónak általában kisebb súlya van. Hanglejtésük elárulja, hogy milyen a lelkiállapotuk. A többi pedig kevésbé fontos.        
Ízelítő Szofoniás 2. f.-ből:
Befejezés: buzdítás a megtérésre
Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! ...ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.
II. A NÉPEK ELLEN
A nyugati ellenség: a filiszteusok
Gáza bizony lakatlanná válik, Askelon meg pusztasággá. Asdodot fényes nappal űzik el, Ekront pedig tövestül kitépik. Jaj a tengerpart lakóinak, és a krétaiak nemzetségének...
A keleti ellenség: Moáb és Ammon
Hallottam, amint Moáb gyalázkodott, és Ammon fiai káromkodtak: gyalázták népemet, és kérkedtek határaikkal. Ezért – amint igaz, hogy élek! – mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra...
A déli ellenség: Etiópia
És ti is, etiópok: átjárja őket a kardom.
Az északi ellenség: Asszíria
Kinyújtja kezét észak ellen, romba dönti Asszíriát; Ninivét pusztasággá teszi, kiaszott sivataggá. Nyáj tanyázik benne, mindenféle állat a völgyből; a pelikán és a sündisznó is szobrai között éjszakázik... Város, amely így szólt szívében: „Csak én! Rajtam kívül nincsen más!” Lám, romhalmazzá vált, vadak tanyájává. Aki csak arra jár, fütyül és a kezét rázza. Közöm. Két gondolat: szegényei a földnek, ... Keressétek az igazságot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján. Keressük? Talán. Rajtam kívül nincsen más. De van, sőt nagyon is van, az önfeledt szeretet így látja.