Mickey webnaplója

Elsőáldozás sok templomban.
Nálunk is, a rokonoknál is. Nem tudom, nálunk hányan részesültek a szentségben. Mi a rokonokhoz látogatunk. A mosonmagyaróvári piaristáknál elég sok az elsőáldozó: a harmadik osztályos korosztály.
Útközben hazafelé a mai fiatalokról beszélgetünk. Hogy mások, milliószor több inger éri őket, hogy alakítja őket az érzékszervek folytonos lefoglalása: fülükben zene szól, szemük a képernyőn, szájukban valamilyen aroma. Hat rájuk az a sokszerű (élelmiszer)vegyipari anyag, amelynek összetevői hatását maguk a vegyészek sem ismerik. Csoda-e, ha egyre kevésbé értjük a gyerekeket.
Eszembe jut az ókori római gondolkodó: A mai fiatalok nem tisztelik az időseket, ápolatlan a hajuk, hosszúra hagyják, térdüket pedig éles cseréppel szőrtelenítik. Bezzeg a mi időnkben...
Ám párhuzamosan felidéződik bennem a rég elhunyt Wagner Viktória nővér is, aki egy alföldi helységben szolgált, és akitől egy interjúban azt kérdezi a riporternő: Hogy bírja a munkát a cigányok között, akik ápolatlanok, lopnak... Viktória mosolyogva: Én így szeretem őket, lopósan, ápolatlanul. Azt hiszem, tökéletes a válasza. Egyetlen esélye minden pedagógusnak, szülőnek: A rá bízottakat onnan emelni, ahol tartanak. Hazugságukból, tudatlanságukból, közönyükből, blazírtságukból... stb. emelve.
Egyszer valaki a nevelésről faggatott engem. Azt mondtam neki: A kérdés nem túl bonyolult. Már Lorenz, az etológus megfigyelte, hogy az állatvilágban létezik a követési effektus. Létezik az az emberekben is. A felnőtt, legyen az szülő, pedagógus, munkaadó vagy akárki, a gyerekek előtt modellként szolgál. A gyerek pedig mindezeknek az elé élt gesztusoknak a hatása alatt áll. Ha akarja, se tudja kivonni magát e hatások alól. Felcseperedve ösztönösen ezeket fogja követni.
Nem esik messze az alma a fájától.         
Ízelítő a János 17. f.-ből:
A főpapi ima
Jézus: „Atyám ... Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön... te is dicsőíts meg, Atyám, részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Ima az apostolokért
Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, ...tanításodat ...továbbadtam... Értük könyörgök..., akiket nekem adtál...,én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket, hogy egyek legyenek, mint mi... Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való... azt kérem, hogy óvd meg őket a gonosztól... Szenteld meg őket az igazságban... amint te küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
Ima a hívőkért
...könyörgök azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk...: eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem..., ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy... szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Közöm. No comment? Vagy egy kicsit mégis? Az Atya és a Fiú egy. Dicsőségük is az. Jézus azt óhajtja, hogy tanítványaival hasonló létközösség jöjjön létre. Ebből a közösségből forrásozik feladatuk: Jézus munkáját folytatva tanúságtétel mindarról, amit hallottak. Ez veszélyes, ezért kéri az Atyát: óvd meg őket a gonosztól (maiakra ugyanúgy vonatkozik, mint a régiekre: ... ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól). Ámen.