Mickey webnaplója

Van neki egy prédikációja a Mária-rádióban. Már többször bejátszották, én legalább háromszor meghallgattam, mindannyiszor éjfél előtt félálomban. Arról szól, amit kisegyházak is hirdetnek: Aki hisz (mármint Krisztusban és tanításában) annak örök élete van. És mivel az élet ebbe torkollik, örök életünk megkezdődött már itt, az árnyékvilágban. A mi legfontosabb dolgunk, hogy ezt alaposan megemésszük, és elfogadjuk. És a következményei?
Nincs értelme az önmegváltó cselekedeteknek. Nincs értelme azon törni a fejünket, hogy hogyan érhetjük el az üdvösséget. Sehogy. Ez nekünk nem megy. Ajándékba kaptuk. Már a miénk, Krisztustól, az Istentől. A hit üdvözít. Ám ez nem jelenti, hogy ne tevékenykedjünk. Csakhogy áthangoltan kell hozzáfognunk a tettekhez. Nem érdemszerzőként kacsintgatva rájuk, hanem alázattal, Jézus lábmosó szeretetétől ihletve. Szeretjük azt, aki életét adta érettünk. Szeretjük azt, aki ajándékba adja a kiteljesedett és végtelen boldogító létmódot, amiről nincs elég tapasztalatunk és fantáziánk érdemben gondolkodni.
Érdekes gondolata még, hogy a mise olyan jelenléttel teli, amilyen majd odaát lesz. Két mise között pedig alapvető magatartásunk bánkódás azon, hogy nem tudunk eléggé szeretni (ha jól értettem).
Majd mindent megtudunk. Addig elég, ha hiszünk annak, aki előbb szeretett, akin kívül nem adatott név, amelyben üdvösségünk lenne, hogy Szent Pétert is idecitáljam.
Őáltala, ővele, és őbenne minden tisztelet és dicsőség ... az Istennek! – mondja a doxológia szövege.
Mindez azért is foglalkoztat módfelett, mert tegnap – mint írtam – újabb négy kortársunk elhalálozásának a híre érkezett hozzám, és most azt mondom, nekik már jó, mégpedig örökre. RIP.      
Ízelítő a János 20. f.-ből:
VIII. A FELTÁMADÁS NAPJA
Az üres sír
A ... követ elmozdították a sírtól. ... Péter és a másik tanítvány a sírhoz sietett. ... Péter... látta az otthagyott gyolcsot összehajtva... a másik tanítvány is bement... Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 
Jézus megjelenik Mária Magdolnának
Mária sírdogált... Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két... angyal ül:  Asszony, miért sírsz? Mert elvitték Uramat, s nem tudom, hová tették... hátrafordult, Jézus ott állt s megkérdezte: „Asszony, kit keresel?” Azt hitte, hogy a kertész. Jézus: „Mária!” Mire ő: „Rabboni”... Jézus: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz... menj testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz, a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna hírül adta: „Láttam az Urat.”
Jézus megjelenik a tanítványoknak
...megjelent Jézus a tanítványoknak...: „Békesség nektek... Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. ...Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.  Tamás, nem volt velük, s  kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ...megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott, amelyeket nem jegyeztek föl. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében. Közöm. Alig mertem húzni az idilli, végtelen békességet árasztó jelenetsorokból. Mária nem ismeri fel arcról, de a hangjáról igen. Az apostolok személyesen meg akarnak győződni a feltámadás tényéről. Kétkedve közelednek a sírhoz. Tamás nem hisz. Aztán igen, de akkor hitvallóvá lesz. Én Istenem, mondja a feltámadottnak, aki éteri testben jelent meg köztük, a zárt ajtó ellenére. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Alapvető mondat. Másutt Nikodémusnak mondja: aki hisz, annak örök élete van. Kell-e ennél hatalmasabb örömhír?