Mickey webnaplója

Egyszer már megírtam, hogy nekünk az év könyve lett az egyik karácsony előtt piacra dobott könyv: a Jaan Renoir által írt kötet: Apám, Renoir. Olyannyira megtetszett, hogy ketten is megvettük titokban. Aztán valahogy elkallódott mindkettő.
Mindenesetre nekem tetszett az impresszionista művész életfilozófiája, benne a parafadugó-elmélet (a dugó a patakban sodródik, elakad, majd továbblibben, egyszer csak elér a folyóba, onnan meg a tengerbe. Pusztán idő kérdése a dolog. Amolyan laissez-faire-magatartás ez, fia nem is kultiválta, nekem azonban tetszett. Miként az is, ahogy az öreg bürokrata tanítja famulusát: Fiam, a dolgok 90%-a magától megoldódik, a maradék 10%-ot pedig te sem tudod megoldani.).
Hol is hagytam abba?
A parafadugó-elméletnél.
Nos, tegnap este az idős Renoirról és fiáról, Jeanról, továbbá utolsó modelljéről Andrée Hesslingről készült filmet adtak az M5-ön. Csak felében-harmadában láttam, mert későn kapcsolódtam a vetítésbe. Tetszett a film hangvétele, visszahozta a könyvből már ismert mester portréját. Visszahozta az életről való örömteli felfogását. Azért festett, mert örömét lelte benne. Kiegyensúlyozott alkotóművész lévén festményei harmonikusak, visszaidézik az elveszett Paradicsomot.
Élmény az az ember, élmény volt a róla készült film is.
Festményének hangulatát (Moulin de la Galette) hányszor kerestem már a Rómain, sétáim során.
Ízelítő a Gal 2. f.-ből:
Tanítása megegyezik Péterével és az apostolokéval
...én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott..., velem is együtt munkálkodott a pogányok között. Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében... Amikor Péter Antiochiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá... megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek? Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, ...azonban az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit... Ha újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegőnek bizonyulok... az Istennek élek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem... ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg. Közöm. Újszövetség: nem a törvény, hanem a Krisztusba vetett hit üdvözít. Péter ingadozását Pál bírálja. Jézus mondta: Aki az eke szarvára tette a kezét, ne nézzen hátra. A hit erősítése ezért a legfontosabb. Feltétlen bizalom az Abszolútumban, aki Van.
– Szállóigévé lett páli mondások a fejezetből: Krisztussal engem is keresztre feszítettek. És még:  Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Jó lenne, ha felelősséggel utánamondhatnánk.