Már tegnap este éreztem, hogy valami készülődik.
Mi volt itt?
Hidegfront?
Melegfront?
Kettős front?
Kérem szépen, a közérzetem.
Ha kutya volnék, így jellemezném: nyiff-nyaff.
Mit gondoltok, hármasfront nincs esetleg?
Aztán ahogy kinézek az ablakon, látom, hogy sűrű havazás indult. Akkor hát nem is érzem magam sehogyan.
Majd eláll a havazás, majd eloszlanak az ólmos felhők, majd… izé…
De nem oszlottak el. Csak elindult egy meleg áramlás, és a havazás helyett immár egyre feltűnőben az eső kezdett el hullani, esni.
Mindazonáltal hajnalban nekiláttam a környéket fotózni, mert festi magát a természet.
Addig kell fényképezni a tüneményt, ameddig létezik.
Itt nincs sarki fény, de világító hó, igen.
Hajnalban kékes árnyalatú, a nátronlámpák fénykörében sárgás, egyébként fehér, sőt hófehér, ameddig össze nem mocskolják a járművek. Akkor viszont a kerekek rajzolnak érdekes görbéket a hóban.
Unokáink szeretnek szánkózni. Ámde ez a hó, bár elég sok esett belőle, legfeljebb hógolyózásra meg hóember építésére alkalmas.
Aztán le lehet mobilozni a kész alkotást.
Ma tehát a fotóké a szó.
Gyorsan felrakok néhányat a mai termésből, mert már erősen olvad.
2018.02.18. 10:00 emmausz
Festi magát
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4513678266
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek