Mickey webnaplója

„Már megint kezdi!” – mondta Bajor Imre az egyik bohózatban. Én is kezdem az utolsó kötet kivonatolását (Tömörkény: Munkák és napok a Tisza partján). Pedig sokat írhatnék a szombati találkozás élményeiről, tapasztalatairól, még tán tanúságairól is. De nem teszem. Maradjon az csak belső élmény. Írhatnék arról, hogy PM milyen pozitívan reagált publikációimról. De nem teszem. Legyen elég annyi, hogy az írás lövés a sötétbe. Vagy talál vagy nem. Hogy hányakat, azt csak a FB tudja meg a Google. Nekem többnyire gőzöm sincs róla. Ez jó is, meg rossz is. Úgy vagyok vele, mint a bibliabeli hűtlen intéző: „Kapálni nem tudok, koldulni nem akarok.” És tette, amit tett. Én is teszem, amire képes vagyok. Írok.  
Tehát első rész Tömörkényből:
Nyakigláb Icig véleményezte oda a fiának: ’Móricám, ha rossz leszel, akkor muszáj fát vágnod, ha pedig jó leszel, akkor szabad fát vágnod’.
***
Egészen a falu szélén lakik egy kis házban, de olyan kicsi szögényös ház, hogy majdnem egy helyen van mind a két sarka.
***
A pusztán élők azt mondják, hogy nagy a homok, pedig nem nagy, hanem igön apró. (Csakhogy sok van belülle.)
***
Az udvaron csak nagyapó marad a kis unokával. Ők nem találnak foglalatosságot, egyiknek még nincsen, a másiknak már nincsen tennivalója a világon.
***
Tömörkény tömör fogalmazása: altában = alvás közben, miközben aludt.
***
Vasárnaponkint jönnek a népek a kultúrpalotába, mely népiesebben kurtulpalotának tiszteltetik. Ha ez volna a neve, amúgy hívnák, de mert amúgy hívják, csak azért is emígy hívják. Nyakasságuk onnan van, hogy nem szeretik az új neveket.