Mickey webnaplója

Szoktam nézni, vagy legalábbis belenézek a VIRTUÓZOK adásába. Ugye ez egy olyan vetélkedő műsor, ahol fiatalok három kategóriában mérik össze komolyzenei tudásukat (kicsik, tinik, nagyok). Mivel ez a negyedik merítés, azt gondolná az ember, hogy a krémje már lefutott (és befutott), maradtak a kimaradtak egy második halászásban mérik össze erejüket, de az ő teljesítményük már nem olyan egyértelműen kitűnő. Hatalmasat csalódtam. Az induló fiatalok 100%-os teljesítményt nyújtottak, vagy jobbat. Komoly komolyzenei élményt nyújtottak azoknak, akik a nézték a műsort. Zenéjükkel a tévé elé szögeztek bennünket.
Ha jobb volna a memóriám, most idesorakoztatnám a kilenc gyerek (? van köztük 27 éves is) nevét azzal hogy
XY, te vagy a legjobb,
NN, te vagy a legjobb
… – így kilencszer.
És hogy ki a nyertes közülük? A zsűri hármukat kiemelte, én viszont azt mondom, hogy a nyertesek azok, akik nyitott szívvel befogadták a produkciókat.
A Virtuózok műsor iránt van érdeklődés a világban, mert éppen olyan felépítésű, mint a világ. Versenyezzetek gyerekek, mert a bank nagy pénzeket oszt ki a győzteseknek. Rendesen helyet is kap ennek a reklámja az adásokban. A díszlet korunknak megfelelő színorgia, a zsűri értelmesen elemez, és nehéz helyzetben van.
A versenyző gyerekek közül az igazi nyertesek azok, akik meg is fogalmazzák, hogy szeretnek zenélni, és az esélytelenek magabiztosságával lépnek fel, élvezve a jelen gyönyörűségét. Nos, érettebbek a felnőttvilágnál.
Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a zsűri nem örül egyértelműen a gyerekek leszalámizásának. Egyikük egy adás utáni interjúban Bartókot idézte, aki azt mondta, „a versenyzés a lovaknak való”. Kodály hasonló véleményen volt, ellenezte a kórusversenyeket. Kórustalálkozókat javasolt helyettük. Igaza volt, ám ő is magára maradt közösségi indíttatású elképzelésével. Az individualista nyugati civilizáció mindenkit versenyzésre késztet, és bedarálja a más javaslatokat. Jó esetben ad fair play-díjat azoknak, akikben a közösségi érzés übereli a magánérdeket.
***
Megjegyzem még, hogy a műsornak volt egy akart-akaratlan spirituális vonatkozása is. Jó érzéssel töltött el, hogy ilyenek hangzanak el: „A jó Isten küldött téged Magyarországra, hogy felébreszd bennünk a nemzeti öntudatunkat!... Te egy tiszta ember vagy.”...