Mickey webnaplója

Néha a foci VB meccsei elé ülök. Nézem a különféle nációk mérkőzéseit.  Azon kapom magamat, hogy valamelyik győzelmét remélem. Mintha nem mindegy volna számomra, hogy melyik csapat nyer.
És nem mindegy. Hogy miért van ez így, nem tudom.
Végül is még az is mindegy, hogy idén Uruguay, Franciaország vagy akármelyik nemzet csapata lesz világbajnok. Eddig legjobban a spanyol-portugál összecsapás tetszett. Abból is Ronaldo szabadrúgásgólja. Nem is annyira a gól, hanem az, ahogy a csatár magába szállt, hogy teljesítménye 100%-os legyen. A tévé jóvoltából közelről láttuk arcát, azt a hallatlanul erős összpontosítást, amely minden idők vadászait jellemezte. Koncentrálás, különben elfut a zsákmány, éhen marad a közösség, talán éhen is hal. Itt muszáj nyerni. Ezt láttam viszont Ronaldón.
Korábban elszórakoztam azzal, hogy a világ csapattagjai magyaros hangzású neveit kigyűjtsem. Olykor gazdag anyagot találtam. Volt Carvallo (kárvalló), Cannavaro, (kannaváró). Most csak Hurtado volt a korábbiak közül, no meg Sarr. De Khalifa, Sabaly (szabály), Lang, Polo, Granat, Borja, Vargas, Corona, Hadary, Szilva, Warda, Vida, Mi randa, Hazard, Messi (Jó kérdés, hogy idén Messi-e még a Messi?), és még néhány bizonyította, hogy az egész világ magyar :) :) :). Mindenesetre szórakoztat ez a felfedezés.
Ma reggel új félévre ébredtünk. Július 1. van. Csapatunk kiegészül 1212. számú unokánkkal. Ide repül francia földről, hogy új terepen dolgozzon huzamos ideig. Meg kell értenie, hogy je ne parle pas en français. Mindenesetre kikészítettem oda-vissza a szótárakat. Különben is ő a fiatal, akinek fog az esze, megtanul magyarul ez idő alatt.
Kell a közvetítő ember a kiszakadt család és az itthon élők között.