Mickey webnaplója

Régi kor árnya felé
… ismerem a folytatást, de nem élek felidézésével. Azért nem, mert éppen szeretnék visszamerengeni egy tegnap kapott régi óbudai rövidfilm kapcsán. A felvételeken megelevenedik az a tömegközlekedés, elsősorban villamosok, amelyekkel gyerekkoromban közlekedtem, közlekedtünk.
Ugye ez a villamos csapóajtós (laposvas-konstrukció, amelyet oldalról húztunk fel és akasztottunk be) volt, és korlátként működött.
A vezető télen a félig nyitott peronon halinacsizmában (botos) próbálta elviselni a mínuszokban való helyben ácsorgást.  Öklével ütött egy félgömbszerű mechanikára, azzal csöngetett, figyelmeztetve a sínekre tévedteket. Vele ellentétben a kalauz egy plafonra szerelt szíjrendszer lelógó bőrszárát megrántva adott jelet a továbbhaladásra.
A régi villamoson hatalmas tömeg közlekedett.
Szinte mindig fürtökben lógtak a lépcsőkön az emberek. Olykor, ha a sarki rendőrnek olyan kedve volt, megállította a szerelvényt, és leborotválta a „tujázókat” a lépcsőről. A szardíniák érezhetik magukat úgy a dobozban, mint mi egykor a villamos belsejében. A kalauznak ebben a tömegben illett mozogni előre és hátra jegyeket eladva, lyukasztva a hetijegyeket. Ebből az időből származik egy kancsal mondat: „Emberek, húzujjanak bennebb!” Vagy egy másik, kalauz által mondott szólás: „Öcsi, ne csimpájkoggy!” A retró tömegközlekedésről kisregényt lehetne írni, de ez csak egy poszt.  Ide csak azt írom, hogy az orosz trolin nyáron sem lehetett kikapcsolni a fűtést. Meg lehetett benne zavarodni. Időnként pedig áramütésben részesült, aki nem tudta, hogy mit nem szabad megfognia. A villamoson ezzel szemben nem volt fűtés. Télen a lehelet ráfagyott az ablakokra. A jégvirágokra körömmel firkáltunk. Kedvencünk apró talpak kirajzolása volt. Módja: Összeszorított öklünk élével megolvasztottuk az ablak jegét. Ez volt a talp sűrűje. Ehhez aztán öt ujjunk begyének a lenyomata szolgáltatta a talp ujjait. Ebből a korszakból őrzök egy hetijegyet. Ára 6 forint volt. Ilyen szlogeneket tartalmazott:
„Ne ugorj fel a mozgó villamosra!” A másik gondolat az előlap alján: „A munkafegyelem a saját érdeked!” 
Most esik le, honnan ez a bizalmaskodás, ez a nem igényelt tegező forma? 
Lám, ezt se az IKEA találta ki.
PS. Volt aztán egyszer egy értelmetlen beszólás immár valamelyik felszállni vágyó utas részéről: „Középen is menjenek beljebb!” (Sic!)
Megmosolyogtam.
Aki középen beljebb megy, az kijjebb megy. Középnél beljebb ugyanis nem létezik. 
Postpost scriptum:  Két FVV-s vicc a korabeli Ludas-ból.
1. Jön az ellenőr...Jegyeket kérem... Mutatják ketten, és mondják: Nem vette észre. Az ellenőr elkéri, újra megnézi, visszaadja. A két pasas: Megint nem vette észre. Az ellenőr a kollégáját küldi. Vizsgálja a jegyet, visszaadja, a két ember pedig: ez se vette észre. Az ellenőrök könyörgőre fogják. Jó emberek, mit nem vettünk észre? Azt, hogy átruháztuk a jegyeinket, pedig az üzletszabályzat tiltja a jegyek másra való átruházását. 
2. Azt írja az újság, hogy a főváros költségvetéséből ugyanannyival támogatja a villamosjegyeket, mint amennyibe azok kerülnek. Mire az okos magyar megjegyzi: Szeretnék a költségvetésnek spórolni, ezután gyermekjeggyel fogok utazni, mivel ebben az esetben csak 35 fillérjébe kerülök a költségvetésnek.