Mickey webnaplója

Jézus a farizeusoknak ezt mondja: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?” (Mt 16, 2-3) Nikodémusnak meg ezt: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,8-16) Utóbbi idézetből csak egy mondatot szerettem volna idecitálni (ha földi dolgokról beszélek, azt sem hiszitek…), de olyan szép és lényeges gondolatsort fejt ki Jézus, hogy nem tudtam elvágni.
A földkerekségre szakadt – talán még sose volt – hőhullám nem az idők jelei? A tévében naponta látjuk az erdőégéseket: szörnyű látvány. Mintha a pokol szakadt volna a földre. Az emberek immár Európában is megpörkölődnek az extrém forróságban.   
Mit tegyünk? Varga László püspök, (Laci atya) néhány nappal ezelőtt a megtérést ajánlotta. Így ír:  
„Miért vonzódtak a beteg, sérült, kiszolgáltatott, peremre szorult emberek Jézushoz? Mert arra a szeretetre, amelyet Ő hirdetett és élt, rá merték bízni magukat. Vajon miért nem vonzza őket Krisztus egyháza? Meg kell térnünk, nincs más lehetőség!”
Szedje össze magát, ember! – mondja a viccben Szent Péter a mennyben, akihez megérkezik egy taposóaknára lépett ember. Lehet, hogy az összeszedelődzködés ránk is vonatkozik?
***
Tegnap megnéztem a Harrach Péterrel készült ATV-beszélgetést. Érdemes volna statisztikázni, hogy a kérdezők vagy a kérdezett beszélt-e többet a bő félóra alatt. Érdekes volt látni azt a kitapintható különbséget, amely a dialógust folytató felek között tátongott. Elképzeltem, hogy miként álltam volna fel, ha nekem szegezik az első elhangzó pikírt véleményt. Ahogyan csőbe akarták húzni, ahogyan a tyúkszemére léptek, az nélkülözte az embernek kijáró méltóságot. Meglepően visszafogott és elegáns volt HP magatartása a rá zúduló vádaskodások közepette. Nem viszonozta a barátságtalan hangvételt.
Nemrég megemlékeztem arról, hogy mit tett Teréz anya, amikor a SZU-ba látogatott. Ide másolom emlékeztetőül: ’Teréz anya a Szovjetunióba készült tárgyalni. Amikor körvonalazódott, hogy hol fog megfordulni, elküldte egy emberét egy zacskó „csodás éremmel”... Elment a tárgyalási helyekre a megbízott és a kulcsembereknek adott egy-egy érmet. A tárgyalótermekben, még a Kremlben is, el-elszórt ezekből néhányat a szobrok mögé s hasonló helyekre. Aztán jött Teréz anya, és úgy hatolt a Szovjetunióba, mint kés a vajba. Tárgyalásai sikeresek voltak, rendje pedig megtelepedett az ateista birodalomban.’
Lehet, hogy Péternek is el kellett volna szórni néhány érmet a stúdióban?