Tegnap olvastam egy FB-bejegyzést arról, hogy (Dél-)Amerikában, ha valaki panaszkodik, négyen öten körbeveszik, hogy segítsenek rajta. Ám hamar rájönnek arra, ha valaki notórius panaszkodó. Az olyat egyszer s mindenkorra magára hagyják. Nem illik másokat saját nyavalygásunkkal traktálni. Tudta ezt már Petőfi is: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. / De a mai alkalommal (Veni Sancte) a prédikációban is erős hangsúlyt kapott a téma. Az év mottója legyen: örömben élni, a panaszkodást mellőzni. Szép program. Nagyon tudta ezt Örkény, akit humora sose hagyta cserben. Egyik egypercesét muszáj idehozni:
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim.
(Hogylétem)
Örkény tehát javíthatatlan optimista, akit érdemes mentalitásában követni.
Nekem meg időről időre akadnak ötleteim, hogy a világ sorsát hogyan lehetne könnyebbé tenni. Elöljáróban elmondom, hogy együtt feküdtem egy öregemberrel a kórházban, aki elmesélte, hogy egy nő megállt kocsijával parkolás céljából egy igen szűk lehetőséget biztosító helyen. Majd utasította a járművét, hogy álljon be. Az autó pedig kissé előre ment, majd egy kanyarítással bepattant a két másik kocsi mögé. Ja, így könnyű, morfondírozott emberem.
Azonnal az jutott eszembe, hogy a páciensek jó részét rossz vénájúnak tekintik a szakápolók, mert nem sikerül elsőre – másodikra – uram, bocsá' harmadikra beszúrni a kanült. Heuréka! – kiáltottam fel magamban. Kolombusztojás.
Megoldásra javasolom a kanülbeszúró automata megalkotását.
Áll egy mesterséges agyból, amely eldönti, hogy a kar mely része alkalmas arra, hogy elsőre sikeresen beszúrja a tűt a helyére (amely nem szór, nem csíp). A másik rész a végrehajtó robot, amely pici fájdalomenyhítőt ad, majd villámgyorsan helyére nyomja az eszközt (nem reszkető kézzel, nem bizonytalankodva, hogy vajon alkalmas helyet talált-e).
Hát nem egyszerű?
Ha alkalmazásba kerül a működő ketyere, egy gonddal kevesebb.
Mosolyogj!
(Ja, el ne felejtsem: a szokásos 1%-ot kérem a forgalmazás hasznából.)
2018.09.09. 10:23 emmausz
Heuréka!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr314230527
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek