Mickey webnaplója

Weöres Sándor Tíz lépcső c. versében figyelemre méltó gondolatokat oszt meg olvasójával:  
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed–halálod – a teljesség legyél te magad
Végtére is azt mondja, hogy te légy a két lábon járó gazdagság, szépség, vígság, bölcsesség, erő, szerelem, jóság, hit, a világ, a teljesség. Ezek persze ideálok, de szívesen megtoldanám sorait eggyel: Az ajándék legyél te magad. Mondom ezt annak a fényében, hogy tegnap huszonhatan gyűltünk össze születésnapozni. Az emberben óhatatlanul felmerül az ajándékozás kérdése. Ma szívesen idézem apai öreganyám szavait, aki vagy negyven évvel ezelőtt azt mondta: Fiam, az a tiéd, amit megeszöl (sic!). Azért érdekes ez, mert fogyasztói társadalmunkban óhatatlanul tele vagyunk kacatokkal. Ha tehát ajándékozunk, hasznos szempont lehet, hogy olyan legyen, ami nem tölti meg a lakást, olyan, amit „megeszöl” (én pl. a krémest favorizálom), olyan, ami bár értékes, kis helyen elfér, olyan, amire az ajándékozott titkon vágyott, olyan, ami meglepetésként hat, olyan, amire szüksége lehet a mindennapok során.
Végső soron mégis visszatér a gondolat: az ajándék légy te magad. Te, aki megosztod szereteted másokkal, aki ünneplőbe öltözteted emberségedet, aki nem akarsz tolakodó lenni, de megmutatod, mi lakik benned, aki elsősorban figyelmesen meghallgatod szeretteidet.
Zárásképpen ide hozom Varga László pp. újabb gondolatai egyikét, amelyekkel rendre megajándékozza mindazokat, akik rákattannak FB-oldalára. Íme:      
Bármennyi jó pontot igyekszünk is szerezni Istennél, soha nem kapunk több szeretetet tőle, mert mindig teljesen szeret. Amikor ezt megértjük, már csak azon fáradozunk, hogy minél többet befogadjunk teljességéből.