Mickey webnaplója

Egyik kedvencem az Ószövetségből a Prédikátor könyve. Mert megmondja:
„Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak…” (Préd 3,1–6)
Na ez az.
Eddig gyűjtöttük, őriztük a könyveket, most eldobjuk őket, na nem a szemétbe, hanem egy könyvtárnak adjuk őket, hogy tovább rendelkezzen velük. Mert ideje lett a szüléseknek és ebből fakadóan az építésnek. Nevetünk azon, hogy kiürítjük a lakásunkat a lehetséges mértékig, hogy az építkezés idejére befogadjuk az építtetőket. No, nem pusztítjuk le készleteinket az ínségesség mértékére (egy lábos, hogy főzni tudjanak, egy kecske, hogy megfejhessék), de törekszünk a minimalizmusra.
***
Van a karácsonyi beatmisének egy száma (Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott), amelynek meghatározó szinkópás kísérete megtalálható egy Beatles-számban. Még nem akadtam rá, hogy mi is a címe, de vagy 600 dalt írtak.
Próbáltam a youtube-on keresni, nem lesz könnyű. (Megtaláltam: I Feel Fine) Magam is elcsodálkoztam, hogy ez az 50 évvel ezelőtt prosperáló együttes milyen népszerű ma is. Egyik számát 2015-ben tette föl valaki, és eddig 60 millióan hallgatták meg.
Azért ez már valami.