Laci atya: A Szentlélek szívünkbe áradásával a Szentháromságban élünk. Háromságos létünk nem engedi meg, hogy a világot feketére-fehérre, vagy-vagyra szűkítsük le, mert a valóság ennél sokkal gazdagabb!
***
Teremtett világunk valóban nem fekete-fehér, hanem ezerszínű. Nem is vagy-vagy, mert nem dualista, hanem képzeletünket meghaladó mértékben változatos.
Hajnalban eszembe jutott egy kép katonakoromból. A kiképző tiszthelyettes, egy arra termett, kifejezetten goromba fráter bejött a körletünkbe, és elkiáltotta magát: Elvtársak, micsoda disznóólat rendeztek be maguknak! Megmondtam, hogy az ágyuk legyen elvágólag kisimítva! (Volt, aki lécet szerzett, s a takarója alá dugta, ezzel elősegítve azt, hogy egyenesen feküdjön a takarója széle. Sokat ez se számított.) Megmondtam azt is, hogy a stokikra hogy kell halmozni az egyenruhájukat! S kezdte feltúrni a megvetett ágyakat, kezdte felborogatni a stokikat, csak úgy repültek a textilek. Aztán mi meg szedhettük össze és kezdtük újra összehajtogatni ruháinkat.
Ez a kép valamire kezdett emlékeztetni. Úgy éreztem magamat, mint az emmauszi tanítványok egyike, Lukács doktor, az evangélista, aki így kezdi munkáját: „Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.”
Jónak látom én is, hogy a bennem felmerülő képet kivetítsem a teremtett világunk állapotára.
A klímaváltozás és a sorozatos hurrikánok, a sűrűsödő földrengések, a nyomukban járó cunamik, a nyomukban meginduló emberár, s az ezt gerjesztő pénzmágnások tevékenysége következmény. Annak a következménye, hogy teremtett szép világunkból disznóólat csináltunk, nem rendeltetésszerűen használtuk, elég az értetlenségünkből.
A természeti katasztrófák az újra rendezés esélyét teremtik meg, és azt sugallják, hogy elég a mi makacs és pusztító, önsorsromboló magatartásunkból. Változ(tat)ni kell, ha élni akarunk.
Nem gondolom, hogy a Teremtő tönkre akarna tenni minket, hanem úgy hiszem, hogy megpróbál kizökkenteni minket rendetlen Föld-használatunkból, mégpedig a lehető legkisebb nehézségek árán. Ám elfordulásunk mértéke és szeretetlenségünk láttán ez a lehető legkisebb nehézség nem is olyan kicsi.
Úgy látszik, az erőteljes lépés nélkül nem vagyunk hajlandók a teremtéssel együttműködni.
Hadd jegyezzem meg, hogy szeretnék jobb hírekkel előrukkolni.
Utolsó kommentek