Rövidtávú memória
Másodszor fordult elő velem, hogy egy idő elteltével újra megvettem a FülesBagoly korábbi számát. Magyarán a rejtvényfüzet azonos számának kétszer ugrottam neki megfelelő időtávolságot hagyva a rejtvényfejtések között.
Csaknem meglepő, hogy másodjára is hasonló nehézségeket okozott egy-egy megoldás. Azért meglepő, mert hiszen egyszer már eredményesen túljutottam a megfejtésen.
Először a nevek esnek ki – mondták környezetem idősebb tagjai. Ami természetesen igaz, csakhogy a folyamat nem áll meg a neveknél. Vagy ha akarom, minden tárgy, élőlény, fogalom néven neveztetett, de felejtjük őket, valahogyan kopik a szókincsünk. Különben hogyan fordulhat elő, hogy újra fejtörést okoz a két héttel korábban megfejtett feladvány megoldása. És miért van az, hogy körül kell írnunk olykor valamit, ha meg akarjuk értetni magunkat.
Kellő öniróniával elevenítem fel a demenciát érzékeltető 3 viccet.
1. Józsi bácsi meséli Pista bácsinak: - Újabban egyre több mindent elfelejtek.
Pista bácsi: - Ne is törődj vele! Képzeld, az orvosom teljesen kigyógyított memóriazavaromból.
Józsi bácsi: - Ez engem is érdekel. Hogy hívják az orvosodat?
Pista bácsi: - ÖÖÖ… Várjál csak! Hogy is hívják azt a virágot, tudod, amelyik tavasszal nyílik, lila a virága és jó illatú?
Józsi bácsi: - Ibolya?
Pista bácsi: - Igen ez az. 
Kiszól a konyhába a feleségének:
- Te Ibolya, hogy is hívják az orvosomat?
Hát így valahogyan.
2. Különben is a borivás három dologra alkalmas:
Memóriazavar ellen… a másik kettőt elfelejtettem.
3. - Nem azért mondom, öregem, de a memóriám még a régi - büszkélkedik Karcsi bácsi. - Ezt mindjárt le is kopogom. (Lekopogja, majd hozzáteszi:)
- Tessék, ki az?