„Az Isten SZERETET, akit mély szeretet kapcsolatokon keresztül ismerhetünk meg igazán. Ha hinnénk ebben, akkor letehetnénk támadó és védekező fegyvereinket és előbújhatnánk a félelem falai mögül!” (Laci atya)
Lehet, hogy a budapesti gerjesztett zavarkeltés-sorozat kapcsán fogalmazta meg két mondatát Varga püspök, mindenesetre találó. Tenyerünk mindig a félelem hatására szorul ökölbe, hogy oda csapjon, ahova úgy gondolja, hogy köll. Ám nyugodtan elernyeszthetné indulatait, kinyithatná a kezét, sőt kezet is rázhatna politikai ellenfelével, vagy a rend őreivel. De fél. A félelmet a láthatatlan gonoszság csepegteti az emberbe hamisságok útján: Két láb rossz, négy láb jó. Minden állat egyenlő, de a disznók még egyenlőbbek” Fogalmaz Orwell, az Állatfarm c. kisregény írója. A helyzet mit sem változik. Lám, a XXI. sz. sem hozott változást. Az ellenséges indulatok tovább nyugtalanítják az emberek fantáziáját.
A hatvanas években a Goldberger-gyárban dolgoztam. Itt összejött degradált értelmiségi és paraszt, iszákos és könyvszerető sokféle ember. Az író így cukkolta a tanulatlant: - Na, tudod-e, hogy melyik a nagy állat, Sz? - Az elefánt. – Na nem. Te vagy a nagy állat, Sz.
Sz. se maradt adós a válasszal: Hülye Z, marha Z, barom Z.
Ki-ki tehetsége szerint intézte el a másikát.
A kérdés, hogy jól van-e ez így?
Felebarátunk-e a másik ember vagy fele-ellenségünk?
Ma mintha az utóbbiakra sarkosodna ma a társadalom.
Kezet kellene már egyszer fogni, és bízni abban, hogy a másik fél nem szúr kést a hátadba.
A rosszra hajló természet azonban – egyelőre – makacsul ellenáll minden efféle kísérletnek. Ebből pedig nem sül ki semmi jó. Így volt ez Káin és Ábel idejében, és így van ez ma is.
Krisztus óta tudjuk, hogy nem kellene így lennie.A mi nehéz leckénk az ellenségszeretet. Kicsit olyan ez, mint az egykor már általam emlegetett gyerekszáj. A kicsi gyerek így szól apjához: „Apuka, bokszoljunk, de te ne, csak én.” Avagy nemde így tesz az, aki az arcába sípolóra mosolyog, jóllehet személyes terébe hatol kéretlenül a kellemetlenkedni akaró.
Avagy nem ilyen a rendőrsorfal, amely tűri, ameddig tűrheti a szemtelenkedéseket, provokatív tetteket, szavakat? Avagy nem ilyen a krisztusi mondás: Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is.
Ám az előzőre hajaz az a további krisztusi magatartás, amikor azt mondja: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha meg jól, akkor miért ütsz?” (Jn 18,23)
Tényleg, miért?
Mindenesetre a nap egyaránt süt most is jókra és gonoszokra.
Utolsó kommentek