Mickey webnaplója

Szerzetes nővér. Ismertem. Rákot diagnosztizálnak nála. Sokan imádkoznak felépüléséért. Menthetetlen. Csakugyan az. Meglátogattam. Néhány nap múlva elhunyt.
Nem hallgatta meg imáinkat az Isten?
II. János Pál pápa nagy betegen haldokolt a Vatikánban. A Szent Péter téren hatalmas embersereg imádkozik a jó pápáért. Isten magához szólítja azon a húsvét utáni szombat estén. Nem hallgatta meg az imákat?
Olvasok egy történetet a Medjugorjéról szóló könyvben.
Nő, neve Sabina. Nem vallásos. Barátnője valahogy elcipeli a kegyhelyre. Viszi magával a négyéves Federicót, agytumoros kisfiát is. Imádkoznak felette. Szentségimádáskor látja a gyermek, ahogy a pap „az aranyszínű napocskával sétálgat” a kezében. Megáll mellette, megérinti a monstranciával a pap a fejét. A gyerek érzékeli az áldást. Mamájához fordul: - Mama, nagyon furcsa ez a pap. Megégetett, ahogy hozzám ért! Mintha tűz égne a fejemben.
Utóbb az onkológiai intézetben kontroll. A radiológus vizsgálja a gyerek állapotát mutató képet. Majd megkérdezi: - Ki műtötte meg ezt a gyermeket?
- De hiszen nem műtötték meg! – így az anya.
- Asszonyom, a gyermeket valaki megműtötte, ez egészen biztos. Eltűntek a daganatok a gyerek agyából.
- De doktor úr…
Ma hat éves a gyermek… Gondtalanul él, játszik, ugrál, rosszalkodik… Megérintette őt Jézus, a fehér ostya a napocska közepéről.
Anyja utóbb kijelenti: Ekkor megértettem, hogy Jézus él.
***
Írva van, hogy az Isten jobban örül egy megtérőnek, mint kilencven kilenc „igaznak”.
Akinek tehát alig pislákol a hite, jól teszi, ha menthetetlen betegéért imádkozik. Bármennyire is hihetetlen: Vannak még csodák. Éppen megmagyarázhatatlanságuk miatt minősülnek csodának.