Mickey webnaplója

Megvallom, belefáradtam a gerjesztett városi, utcai, épületeken belül zajló hepciáskodásokba. Mit is mondott Sir Winston Churchill? „Ha húszévesen nem vagy liberális, nincs szíved, ha negyvenévesen nem vagy konzervatív, nincs eszed.”
Tulajdonképpen hány évesek is vagyunk?
Ami manapság látszik, hogy ez se enged, az se hagyja, és most tegyük félre az érveket, hogy melyikeknek van igazuk, miféle felhatalmazással támadnak, akik támadnak, és jogosan jár-e el a másik tábor.
Megvallom,
belefáradtam a FB híreibe, de talán még inkább a tisztességestől a legmocskosabbig terjedő megfogalmazású hozzászólások olvasásába.
Belefáradtam a véget érni nem akaró elégedetlenségáradatba.
Bele a sárga mellényekbe,
bele a kődobálókba,
bele a közelgő szép ünnepet támadó esztelen megnyilvánulásokba.
Tomka Ferenc, aki pap, egyszer egy előadásában emlegette, hogy ha valami keményfejű csőlátóval, megrögzött gondolkodású atyafival találja szemben magát, egy jó ideje már kitér mindenféle vitatkozás elől. Magában, csendben imádkozik az illetőért, hogy a hiábavaló szájtépés helyett világosítsa meg az Úr, tegye helyére esztelenségét, térjen egy belső sugallat hatására a normalitás útjára.
Talán sikerült vallásos olvasóimat ráébreszteni annak a fontosságára, hogy mindennél fontosabb imádkozni azért, hogy a közös dolgainkban való munkálkodásban az egyelőre egymással fenekedő honfitársaim életében következzen be gyökeres változás, hogy érvényét veszítse a századokon áthúzódó „rossz szomszédság, török átok”, az egymással szembeni fenekedés a politikában. Veszítse érvényét a közelmúltban már idézett Szalay L.-féle rigmus: „Magyar magyart rontja. Kár. Bár több esze volna már.”
A magam részéről mindenféle érvelést be akarok fejezni, és az égiek közbenjárását kérem helyette, hogy ahol a mi erőnk már megtörik, ott lépjen az, akinek minden hatalmában áll. Irányítsa tetszése szerint sorsunkat az, akinek hatalma van megváltoztatni és a normalitás irányába terelni az ellenséges lövészárkokból támadó felek gondolkozását, cselekedeteit.
És ha azt mondod, hogy de hát… akkor a válaszom:
- Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison.   
Jó, de hát tényleg …
- Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison…
- Na de…
- Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison.   
Sőt. Tudjátok mit: Ezennel kezdeményezem a magyarok egységéért folytatott nonstop imát, ameddig az értékek mentén meg nem változik a helyzet.
Benne vagytok?