Tegnap szűk ötven ember nyüzsgött közös V.-karácsonyra összegyűlve. Készült az alkalomról és részemről kb. ugyancsak ötven kép. Beszéltünk ezzel-azzal kedvenc gyógyszereiről, kedvenc időtöltéséről, énekeltünk, ettünk-ittunk, jól mulattunk, a gyerekek vidáman futkostak a szobák között. Megkóstoltam az idei bejglit. Kevéssé volt édes, mint a tavalyi. Egyedül csak csendben nem voltunk – egy pillanatra sem. Így hát egészségesen elfáradtunk. Még szerencse, hogy autóval érkeztünk, és azzal is távoztunk.
Átmentünk kétszer is a karácsonyi díszbe öltözött városon. Karácsonyi, mert decemberben működtek a kivilágítások. Karácsonyi, mert a Nagy körút csilivili díszekkel ékeskedett. A fák elektromos szentjános-bogaraktól csillogtak. Sűrűn következtek egymásután a fényes csillagok, üstökösök is. Ám nem az elektromos Műveknek volt születésnapja, hanem Jézus Krisztusnak.
Furcsa módon ennek nem igazán leltem jelképeire.
Nincs ez így jól.
Nem ildomos és nem is célszerű.
Akkor már jobb idekint a visszafogottabb periférián élni.
***
Valamikor LGy barátunk említette, hogy A Szív jezsuita magazin egyik számában olvasta a nevemet.
Elcsodálkoztam rajta, mert immár hét éve nincs igazán kapcsolatom a renddel. Mivel e lap jó néhány számát kirakták közprédára a templomban, hazahoztam és rátaláltam arra, amit kerestem. LGy-nek igaza volt. Olvasom a lap szeptemberi számának a vége felé a Tereza Worowskával készült interjúban: „Kedves bizalomteli légkör volt a Sodrás utcai szerkesztőségben. Még lapzárta előtt sem volt feszültség. Sőt, id. Gyorgyovich Miklóssal és Bárdosy Évával gyakran többszólamú dalokat énekeltünk.” Tényleg így volt, szép volt, rég volt.
***
Ugyancsak a nosztalgia jegyében kaptunk felhívást, hogy énekeljük újra a beatmisét. Ajjaj. Hatvanegy évvel ezelőtt énekeltük, aztán 1997-ben újra és immár CD-re.
Hogy most újból…
De hiszen megvénültünk közben.
Hogy hangzana a mi előadásunkban a tiniknek írt zene? Nekem az abházi öregek kórusát idézné. No hiszen, énekeltek, tán még táncoltak is az aggastyánok. Én megsüvegeltem produkciójukat, de meg is mosolyogtam. Olyan ez, mintha a passió Jézusát, akit 33 évesen feszítettek keresztre, egy nyolcvan éves akarná elénekelni.
2018.12.27. 10:55 emmausz
Találkozások, emlékezések
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2114516844
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek