Mickey webnaplója

Olyan olvasmányokra vágyom, amelyek értékes tartalmúak, szép nyelvezetűek, érdekesen megírtak, követhető szerkezetűek, humorosak, egyértelműek, láttatók , élményt kínálók és egyáltalán – ébren tartanak. Most Mikszáth, a nagy mesélő nem ezt nyújtotta. Elaltatott a novellája. Mintha nem volna türelmem a sok részlettel való töltekezéshez. Elgondolkoztam rajta, hogy a magyar szépírók miféle sorba állíthatók. Valaha Jókai volt nekem a nagy mesélő. Ma már hosszadalmasoknak ítélem írásait. Ide sorolom Mikszáthot is, aki szintén hajlamos elveszni a részletekben. Móra már jobb egy fokkal, ha kissé szirupos is olykor. Humora feledteti a mézes-mázos mondatokat. Nekem meghatározó élményt jelentett Tömörkény István a maga szociografikus pontosságú sorsábrázolásaival. Ha idillre vágyom, Gárdonyit olvasok (meglepő módon sokan nem szeretik). Ha pedig urbánus témákra vágyom, akkor Molnár Ferenc és még néhány jeles író jöhet számításba. Ha humorra szomjazom, Karinthy Frigyest veszem elő. Ő utolérhetetlen a maga műfajaiban.
Szeretem az életrajzokat, szeretem az általam valamennyire ismert emberekről készült interjú-köteteket, és érdekes módon szeretem azoknak a művészeknek a megnyilatkozásait, akik nem a szépirodalomban jeleskedtek. Részint hozzásegítenek életművük megértéséhez, részint pedig meglehetősen jól bánnak a szavakkal. Próbálom összegereblyézni őket.
Elsőnek Bernáth Aurélt említem. Könyvei sokat jelentettek nekem.
Sokat tanultam Borsos Miklóstól, Kodály Zoltántól, Pilinszky prózájából, Déry hordalékaiból, színészek színes emlékeiből. Belepillanthattam a világukba. Szeretem a zenészek értékelését saját művészetükről és a kortársaikéról. Hiteles forrásoknak vélem őket, amikor a kulisszatitkaikról vallanak.
Ugyanezért szeretem olvasni V. Dezső blogját, de Balázs Gézáét is. Egyszer el kellene olvasnom Vásáry Tamás életírását is. Ha olyan érdekes a könyve, mint amilyen érdekesen beszél, akkor minden pénzt megér.