Amikor elindultunk, esett az eső. Amikor vásároltunk, esett a hó, amikor hazafelé jöttünk, havas eső esett. Amikor megérkeztünk, zörgött az ónos eső a kocsi tetején. Most, hogy kinézek a francia balkon fölött, havazik. Nehéz elgondolni, hogy az ólomszínű felhők felett süt a nap. Pedig ez az igazság. Kicsit olyan ez, mint a kárpátaljai ember esete, aki soha nem költözött el a lakóhelyéről, mégis négy-öt ország fennhatósága alá tartozott élete során. elvárható-e tőle, hogy érzületileg minden állam tagjának tekintse magát? Alighanem nem. Ha másért nem: egy anyanyelve volt, a többit legfeljebb érti, de nem anyanyelvként.
***
Mániákusan szeretem a humort. Mégis meglep, hogy Zelk Zoltán jó tréfának tartotta, hogy az alkotóház lakóinak a folyosóra tisztításra kitett cipőit összecserélte, majd sürgősen távozott még éjszaka, és hazafelé jókat mulatott azon, hogy az ébredők körében mekkora zavar keletkezik, mert keresgélniük kell saját lábbelijüket.
Tegnap hallottam egy jó viccet, de elfelejtettem. Ma olvastam egy rosszat: Íme.
Két rendőr barkochbázik.
1. Tárgy?
2. Igen.
1. Lehet vele telefonálni?
2. Te hülye, egy hamutartóval?
Ha ezeknél komolyabb témára akadok a nap folyamán, még jelentkezem.
2019.01.28. 11:00 emmausz
Jégeső még nem esett ma
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6914593216
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek