Mickey webnaplója

Jelenlét és viselkedés
Karinthy Frigyestől származik a gondolat: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
Ez jutott eszembe ma reggel a misén. Ha a miséző bemegy a templom szentélyébe, akkor ember. Ha bemegy az Isten oltárához, akkor pap. És annyira pap, amennyire észleli Isten jelenlétét a templomban.
A kettős gondolat arról szól, hogy ha egyedül vagyok, akkor elengedem magamat. De ha más is jelen van, akkor, ha tetszik, ha nem, viselkedni fogok. Na, mármost. Ha a pap viselkedik, mégpedig úgy, ahogy az élő Istennel való találkozás megkívánja tőle, akkor annak a gesztusait észlelik a hívek is, és be tudnak kapcsolódni az áldozati cselekménybe. Amikor M. a Nyolc Boldogság közösségről pozitívan nyilatkozik, teljesen nyilvánvaló, hogy ebből él meg valamit, ami tetszésére van.
Ha a pap teológus, Istenről beszél, ha a misztikus az Istennel beszél, s hogy mire jutott, abból fog valamit megosztani a hallgatósággal.
A misén részt vevők is akkor jutnak élményhez, ha észbe veszik, hogy az isten házában vannak. Valaha a mise a lépcsőimával indult. A felelgetős zsoltározás kezdőszavai: Introibo ad altare Dei, ad Deum, qui laetificat iuventutem meam… bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, aki megvidámítja ifjúságomat…
Nem volt ez az invokáció rossz kezdés.