Mickey webnaplója

Mondják, hogy az ördög a részletekben van. Magam is ezt tapasztalom. A húsz kötetre rúgó interjú-kötetekből, a „hozott anyag”-ból, ha akarom, ha nem, ezt hámozom ki. Egyik mélyen katolikus, majd tovább olvasva önvallomását kiderül, hogy úgy véli: létezik lélekvándorlás. A másik elfogadja a Szentháromságot, de Jézust pusztán kiváló embernek tekinti. A harmadik egy szerzetes szavaira hivatkozik, aki azt állítja, az állatoknak is van lelkük, csak nem halhatatlan. Van, aki szerint nem tekinthető értelmiséginek az, aki legalább három nyelven nem ír és olvas. Elképzelem az angolokat, hányan írnak, olvasnak idegen nyelveket. Vajon hány ezrelékük tudhatja magát értelmiséginek egy ilyen kritérium alapján?  Mire az ember végigolvassa a temérdek nyilatkozatot, óhatatlanul elkezd vitatkozni magában az alanyokkal, mert azt látja, hogy ahány ember, annyi világnézet, annyiféle hit, annyiféle elképzelés.
Az összkép nagyon vegyes. Egyfajta szellemi turmix.
Mondják, hogy aki lelkileg fejlődni akar, ne sokat váltogassa lelki kísérőit, mert ugyancsak ellentétes vélemények képviselőivel találja szemben magát.
Egyik javasolja az elmélkedést,
a másik a szemlélődést,
a harmadik a párbeszédet Istennel,
a negyedik a rózsafüzér mellett voksol,
az ötödik a kötetlen ima híve,
a hatodik a csendben átadott időt javasolja,
a hetedik… te magad légy.
Elhiszem az apácának, hogy neki nem kell elmélázni egy evangéliumi jeleneten, mert azonnal tűélesen megjelenik előtte, nincs mit időznie rajta.
Elhiszem, hogy Pio atya naponta sok-sok rózsafüzért mondott el (állítólag 60-at); gondolom, nem sok ideje maradt egyéb imamódokra.
Mivel mind úton vagyunk, érdemes megtapasztalni, hogy mi áll hozzánk közelebb.
Vannak biztos kapaszkodók a hegyre vezető úton, de az is biztos, hogy mindenki máshonnan indulva más úton igyekszik a csúcsra.