Mickey webnaplója

Lackfi Jánost olvasok. Tetszenek a költő zsivány-vagány megfogalmazásai. Sorai gondolkodásra késztetnek. Versei hangvétele tetszik. Megtalált egy neki személyre szabott stílust, mint Simon András az egyvonalas grafikákat. Azt hiszem, hogy szellemes-ironikus-mégis mély megfogalmazásai eltalálják a ma emberét anélkül, hogy nagy munkával kellene kihámoznia a versek mondanivalóját. Kibe-kibe átcsusszan üzenete. Néhány versrészletével próbálom igazolni az előzőeket.
Lavina-dal
Van faragókésem mamuszom,
Van lefagyasztott csirkehusom,
Csepp piros almám, mind kukacos,
Méztől a szájam még ragacsos,
Gyöngy a boromban perdül ezer,
Hogyha beteg vagyok, van, ki kezel,
Van fura kincsem, négy szöszi fej,
Négy puli-haj, négy száj lefetyel,
Van mohos alvó pincefalam,
Magam-faragású fakanalam.  
         Tetszenek ezek a sorok is:
Ma Istenben vagyok,
Bennem van az Isten,
Ma egymásban vagyunk,
Mint a van, s a nincsen.
        (Egymásban)
Hát még a Négy variáció mennyire megszólító!
/ Szomjas az Úristen / csatáink beissza, / rozsdás lovag sírban vágtat, / nem néz soha vissza. /…/
Széles az Úristen, / általmegyünk rajta, / aki szeret, mind vízen jár, / de száraz a talpa. /…/ Hosszú az Úristen, / hűsége zsinórja, / ég utánad hegyen-völgyön, / szívedben a bomba. /…/ Síküveg az Isten, / úgy van itt, hogy nincsen, / hűst kizárva fényt beenged, / eltűnt, hogy segítsen. //
És még.
A hajlékkészítés zsoltára.
 Olyan, mint egy társadalmi szelfi, amiben ki-ki magára ismerhet:
[…] Uram […] odadőlsz az utcapadra,
a koszba, a hajléktalan mellé,
és eszünkbe juttatod, hogy nálunk
pince-padlás tele van cuccokkal,
ő meg két szatyorban hordja az életét,
hogy mi tonnaszámra gyártjuk a szemetet,
és idegesek vagyunk, ha nem szállítják
el azonnal a szép kis házunk elől,
ő meg a mi szemetünkből él […]
***
Könyvlektorálás közben ismételten belebonyolódok az ugyanakkor szóba, a semmitmondó, ásító közhelybe. Kedvem lenne ott teremni a szerző íróasztalánál, és megrázni őt: MICSODA???!!! UGYANAKKOR???? MIIIII????? Miért éppen ugyanakkor? Miért nem máskor?
Mire a szent szerző: Azt nem úgy kell érteni, hanem átvitt értelemben… Állhatna ott a viszont szó, vagy a de, esetleg az ám… sőt, többnyire elhagyható lenne.
HÁT AKKOR MIÉRT NEM HAGYJA EL???
Ugyan. Akkor soványabb volna a kézirat, és nekem minden szóért fizetnek – hallom a választ.
Igazán? – ragadom magamhoz a szót:  – Te fogsz felelni minden fölöslegesen leírt szóért, amellyel rabolod a mások idejét.