Mickey webnaplója

„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.” (Weöres) 
Ma szép idő van, csupa lomizás, tragacsok gyűjtik a hulladékot, mindenki menekül régi vackaitól;
a gyerkőcök vígan viháncolnak.
Ma lomtalanítás volt. A mosógépünkért garázshoz jöttek. Mire lementem volna segíteni, már el is szállították.
Mondom, mielőtt benéztem volna a garázs ajtón:
– Ezért a garázsért 150 dollárt adok.
– Csak ennyit? – kérdi feleség.
– Persze – mondom –, tudom, hogy nem érnek többet az őrzött vacakok.
A párbeszéd elhangzott. Néhány alkalommal a tévén megnéztük az amerikai garázsárverést. Általában 300-500 dollár között fogyott el egy-egy régi lomokkal megtömött garázs. Érdekes volt hallani, hogy az amerikai gyűjtők miféle vacakokat bálványoznak: Egy régi bokszmeccs plakátját, egy korábbi benzinkútreklámot, egy Coca-Cola neonfeliratot stb. Kell hozzá valamiféle megszállottság és annak a feledése, hogy az ember élete végén mindent itt hagy. Még az értékes cuccokat is, nemcsak a limlomokat.
Tegnap érdekes találkozón vettünk részt. Élmény volt a szokott emberekkel társalogni. Sajnos hamar a világon elharapózó meg nem értés és katasztrófák irányába sodródott a beszélgetés. De még ezt is figyelemmel hallgattam. Muszáj volt korrigálni az elhangzottakat. Mondván, hogy a keserűség abból fakad, hogy az ember felől nézzük a két létmód mezsgyéjén történő dolgokat. Ha Isten szemével látnánk, minden történelmi mozgás a helyére kerülne benne. Ő a hímzést színéről látja, mi meg fonákról. Ezért ez a látszólagos összevisszaság.  Még megemlítettem, hogy a krakkói Faustyna Kowalskának egyik jelenése alkalmával Krisztus értésére adta, hogy a világon minden dologról tud, és az ő akarata érvényesül a történésekben. Elhiszem, merthogy ő az alfa és az ómega, ő a kezdet és a vég. Nos, ezt is hangoztattam, csak azt nem tettem hozzá, hogy mindez a II. világháború kitörése előtt hangzott el. Én azért nagyon elgondolkoztam rajta: Hogy lehet ez az abszurd helyzet? Abban maradtam magamban, hogy az emberi gondolkozás számára abszurd, de az emberi gondolkozás nagyon is véges. Nem tudjuk miért, de valamiért éppen így kellett történnie a dolgoknak.
Nekünk meg ezt üzeni: Legyen békességetek énbennem, mert bár „a világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot”.  (Jn 16,33) Hát bízunk.
Krisztus üzen a világnak is, amely jelenleg úgy néz ki, mintha tövissel lenne koszorúzva körben, mondjuk az egyenlítő mentén. Hogy mit üzen? Az igazságtalanságok befejezésére figyelmeztet. Nekem valami azt súgja, hogy az egész világnak szól figyelmeztetése, amit egykor az őt bántó poroszlónak mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha meg jól, miért ütsz engem?”
Mivel eszembe jutott a találkozás során, hogy nagy valószínűséggel égve maradtak az autóm lámpái, és ezért lemerült az akksi (megnéztem, és csakugyan), részemről itt vége is szakadt a találkozónak anélkül, hogy megbeszéltük volna, ki milyen gyógyszert szed, és miért.