Régi igazság, hogy a nyomdászok mindig is az értelmiséghez tartoztak, vagy legalábbis a holdudvarukban sertepertéltek. Egy szedő egy, korrektor, egy tördelő, egy lektor, egy cenzor millió és egy kézirattal találkozott. Ha egy kicsit is nyitott volt arra, az olvasottakra, óhatatlanul pallérozták őt magát, bővítették ismereteit. Más anyagok pedig esztétikai örömöt szereztek neki. Ez utóbbiban részeltetett néhány nap óta egy jeles írók munkáiból összeállított novelláskötet szöveggondozása. Egyes novellákat olvastam korábban, másokat nem, most szembe tűnt, hogy miért nem. Talán a dolog végére érve elmondhatom: Ez jó mulatság, férfimunka volt.
Hát hogyne?!
Jól éreztem magam benne, és dolgoztam is, no meg férfi „volt”-om sem megkérdőjelezhető.
Ez így pontos.
***
A nap során újabb 100 pzs fogyott el orrunk tisztántartása okán.
***
Próbáltam mobilvégre kapni egy úttörő cserebogarat. Attól úttörő, hogy a szokásosnál egy hónappal hamarabb megjelent.
Ahelyett, hogy hasra vágta volna magát előttem, dobott egy hátast, lement hídba, hanyatt esett, és ott tehetetlenkedett, mint az ugyancsak visszafordulni nem képes teknősbéka.
Sebtében lemobiloztam.
Kisokos mobilomat, úgy látszik, el kell cserélnem egy nagyokos galaxy 5-re. Utóbbi szépen fényképez. Próbáltam is a zsenge almazöld lombú nyárfát megörökíteni. Ott reszket a gépben, mert még nem találja az összeköttetést a számítógépemmel.
Ezért nem csípem ezeket a kütyüket. Annak a bizonyítékai, amit széltében szoktam hangsúlyozni: komfortunk rabszolgái vagyunk.
2019.04.10. 17:33 emmausz
komfort és rabszolgaság
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr10014756565
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek