A Notre Dame pusztulását ki-ki végignézhette a tévécsatornákon. Szembetűnő volt a megközelítések sokfélesége. No, nem a tűzé, az állhatatosan ropogtatta a gerendákat s a huszár-tornyot. „Tök égő” volt a látvány, jut eszembe nem egészen ildomos módon a szleng.
Az emberi mentalitás sokféleségét lehetett tetten érni, és ez a legizgalmasabb talán a pszichológiáját (esetleg szociológiáját tekintve).
Ahogy NY-ban az OMG hangzott el a leggyakrabban, itt a Mon Dieu talán.
A legtöbb ember kezében mobil, és zavarban vagy a látványtól lenyűgözve, de millió és egy fotó és videó készült akkor és azóta is.
Az emberek az arcukon néma döbbenettel tekintettek a dómra, amely nonstop égett.
Más csoport letérdelve imádkozott.
Egy harmadik csoport az üdvözlégyet énekelte.
Készültek olyan fotók is, amelyen néhány ember felröhög. Hogy a ker. hit iránti gyűlöletből vagy zavarában, azt nehéz lenne leolvasni az arcukról ilyen messziről. Mindenesetre a kommentelők elég sarkos véleményt alkottak a vigyorgókról.
Készült olyan felvétel is, amelyen mintha egy kaftános-turbános férfi mászkálna a mellvédek egyike mögött. (Biztos felgyújtotta a templomot.)
Magam is megjegyeztem egy orosz bejegyzés kapcsán, hogy az orgona oda lett. (Ez csak részben igaz. A fő orgona látszólag megőrizte teljes épségét. Ám volt még egy, egy kisebb. Az elégett (állítólag).
No és az írásos elemzések.
Nem ez volt az első eset.
Isten ujját kell látni az előfordulás miatt. Nem turistalátványosság egy templom, hanem áldozatbemutató hely.
Megjelent Macron elnök is, aki mindenkit biztosított, hogy felépítik a Notre-Dame-ot.
Azonnal megjelent egy vélekedés, hogy ő gyújtatta fel, hogy elvonja a társdadalom figyelmét a sárga-mellényesek miatti afférról.
Mások megjegyzik, hogy az ereklyéket és az Eucharisztiát sikerült kimenekíteni.
Volt, akinek az tűnt fel, hogy a főhajó aranyszínű keresztje teljes épségben várta a másnap hajnalt.
Megint mások megjegyezték, hogy a vízköpő ördögfigurák nem sérültek meg.
A közéleti és egyházi szereplők nyilatkozataikban empátiájukat fejezték ki.
Párhuzamosan megindult az adományozási vonal a felújításra.
Sok gazdag és szegény nyilatkozott arról, hogy tehetsége szerint kész segíteni.
Így a magyarok is: Szijjártó munkát és pénzt is ígért a franciáknak.
Még néhány ezer sort írhatnék a véleményekről, magatartásokról, de mint tudjuk, ez egy poszt.
Fogunk még találkozni a szaksajtóban a legkülönfélébb elemzésekkel, és méltán, mert Párizs megér egy misét, a N-D súlyos balesete pedig egy alapos elemzést a lélektanászok részéről.
***
Karinthy egy krokijában balesetről ír. Ott is összehordanak hetet-havat, van ott ajjaj! felkiáltás, megjegyzések, részeg volt, pampukálni kell, stb. ellopták a pénztárcámat…
Lélektana van a rendkívüli eseményeknek, különösen az ekkora tragédiáknak. Valóban katarzist okoznak, eltérő érzelmeket fakasztanak az eltérő emberekben.
2019.04.17. 11:09 emmausz
A tragédia lélektana
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5514771002
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek