Mickey webnaplója

Azt hiszem, Pécsi Ritától hallottam az ellenségszeretet minimumát megfogalmazó közérthető közlést. Ennyi az egész:  ENGEDD EL A NYAKÁT!
Milyen más világ volna, ha kölcsönösen elengednék egymás nyakát a civakodók.
Testvéreknek,
munkatársaknak,
házastársaknak,
nemzeteknek,
különféle vallási felekezethez tartozóknak,
nyerészkedőknek,
kizsákmányolóknak,
embercsempészeknek,
rabszolga-kereskedőknek,
politikai hatalomért harcolóknak, az ilyeneknek az olyanoknak
egyaránt üzeni: engedd el a nyakát!
Ha így lenne, feltehetőleg megcsappanna a fegyverkereskedelem haszna, a gyógyszer-kereskedelemé, a drogbáróké, az olajmágnásoké, a pénzmágnásoké, a spekulánsoké, a drágakővel üzérkedőké, a striciké, a ragadozó embereké.
Lehetne? Lehetne.
Lesz ez így? Nem tudom.
Vannak kételyeid netán? Vannak.
***
Segíteni kell az elesett népeken. Úgy illene, hogy elsősorban azoknak, akik ellehetetlenítették sorsukat. De a második lépcsőben minden tehetős nációnak is.
Joga van-e mindenkinek a világ leggazdagabb társadalmának megfelelő szinten élnie?
Azt hiszem, nincs joga.
Élni, lakni, enni, inni, tisztálkodni viszont van joga.
Próbálom megértetni. Minden civil társadalomnak gondoskodnia kell arról, hogy tagjai lakhassanak. Elrejtőzés, intimitás, védekezés a természet erői (hideg, meleg, csapadék, ragadozók stb.) ellen. De nincs joga meghatározni, hogy hol legyen a hajléka, ha csak a szabályoknak megfelelően meg nem küzd érte.
Hogy érthető legyek: Joga van minden magyarnak hajlékhoz. De nincs joga milliószámra megtámadni a Rózsadombot, kijelentve, hogy mindenki csakis itt kíván lakni.
***
Egy evangéliumi epizód továbbgondolása.
Jézus: A gyermek meggyógyításakor: Hiszed-e?
Apa: Hiszem, Uram, hiszem. Kérlek, segíts hitetlenségemen!
Remélek, Uram, remélek. Segíts mégis, ha a dolgokat reménytelennek ítélem!
Szeretlek, Uram! Szeretlek, segíts, hogy ez így legyen, s soha ne legyek szeretetlen!