Mickey webnaplója

Kiüresedett a lakás. A fiatalok elmentek kirándulni. Itt, most csak a nyitott ajtón behallatszó madárdalolás töri meg a csendet… De nem, megjött a kukásautó is. Csodálom, hogy a madarak nem álltak rá a kukás autó hangjának az utánzására. Úgy hírlik, hogy a városi énekesmadarak éneke prózaibb, mint erdei rokonaiké. Romlik a gusztusuk a városi zörejek miatt.
Tegnap este meghallgattam a virtuóz kamarazenészek műsorát. Nem a műsor elejétől. A kombók, a bandák, technikailag szinte tökéletesek, muzikalitásban nem mindig. A továbbjutóknak örültem, a kiesőket sajnáltam. Ami zavar továbbra is, az a műsor jellege. Már Kodály megmondta: élvezzék a közös muzsikálást, és ne hirdessenek helyezéseket. Egyik ebben jó, másik abban. Egyiknek az összhangzása, másiknak a darabválasztása stb.
Ezzel nemcsak Kodály van így. A kat.rádióban reggel egy gyerekcse emlegette, hogy a szavalóversenyek helyett közös versmondásokat kellene szervezni. Mondjon verset, aki ilyet szeret, hallgassa, aki ilyet szeret, és felejtsék el a nagyon szubjektív értékítéletek meghozatalát.
Mikor nyugszik meg már a világ?
Miért fontos az állandósuló versengés?      
Miért az állandósult vetélkedés?
Miért kell hatalmas pénzekért küzdeni a Honfoglalás c. játékban?
Egyáltalán, miért kell minden sikert pénzre váltani?
Miért volt fontos a SZU-nak a hruscsovi időkben krumplifogyasztásban megelőzni az USÁ-t? 
Miért fontos a másik legyőzése?
Miért fontos belegebedni az – olykor hamis – célokért való küzdelembe?
Mikor térünk vissza a közös örömet szerző játékokhoz?
Miért, mikor, miért?