Mickey webnaplója

Tegnap hallottuk, egy kis srác 91-ben a pápalátogatáskor megjegyezte, hogy milyen jó a pápának. Pedig a pápának nem is annyira jó, és nemcsak a pápának, hanem általában a közéleti szereplőknek. Legalábbis úgy nem, ahogyan a gyermekcse elképzelte. Tele van programmal a naptáruk. Ez csak akkor elviselhető, ha egészségük rendben van. De van-e makkegészséges ember ? – kérdem én.
Nemrég herpesszel kínlódtam. Nem szívesen álltam volna kamerák elé.  De nem kerülheti el az, akinek sajtótájékoztatót kell tartania.
Lévai Anikó írja szakácskönyvében, hogy Viktor éppen böjtölt, amikor vacsorán meg kellett jelennie.  Mivel nem kívánt magyarázkodni, folyamatosan szóval tartotta a mellette ülőket, miközben evőeszközeivel a felismerhetetlenségig összetúrta az elé rakott ételeket, így senkinek nem tűnt fel, hogy ezenközben egy falatot sem eszik.
De nem lehet-e hasmarsa annak, akinek egyfolytában két órát kell előadnia népes hallgatóság előtt? Nem fájhat a foga annak, aki a cirkusz bohócaként szórakoztatja az embereket. Vagy ha mégis, gondosan lepleznie kell.
Karinthy panaszkodott arról, hogy hogy kitolnak vele vendégei, csak tréfából, merthogy ő humorista. Nem veszik tudomásul, hogy ő olyan humorista, aki „humorügyben nem ismer tréfát”. Betegsége ügyében viszont humorizál. Leírja az Utazás a koponyám körül c. könyvében, hogy agydaganata következtében erős hányinger gyötörte. Ő ott állt a fürdőszobában a mosdótál előtt, nagyon szenvedett az öklendezés következtében, és közben azon röhögött, hogy a tükörben látott alak milyen őrült grimaszokat vág kínjában.    
Így valahogy lehet. Wojtyla pápa arca miféle átélt szenvedésekről árulkodott elhatalmasodó Parkinson-kórja miatt. S nem volt vele egyedül.
Arany János valamiféle hasi sebbel kínlódott hosszú évekig, tán egészen a haláláig, anélkül hogy közismert lett volna testi problémája.
Megszólal bennem a régi sláger: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj?”
Hányaknak kell leplezniük idült alkoholizmusukat, vagy másféle rendetlen ragaszkodásukat.
Nem is folytatom.
Maradjunk abban, hogy nem is olyan jó pápának lenni.
Nem is olyan jó közéleti embernek lenni.
Nem is olyan jó folyamatosan mindenkinek megfelelni.
Nem is olyan jó sminkelt arccal naponta a nyilvánosság elé állni.
Azt hiszem, nem az irigység beszél belőlem.