Mickey webnaplója

Mit törődöm önmagammal
öregségem száz bajával
majd elmúlnak a bajok
én magyar nemes vagyok  - ferdítem magamra vonatkoztatva Petőfi örökbecsűjét.
Inkább arról írok, ami régóta motoszkál bennem.
A Rózsák terén elhangzott beatmise előadásán kettesben vettünk részt feleségemmel. Szólt, ami szólt, csupa ismerős dallam, illetve nem egészen. Szilas Imre Vince barátjának az emlékére elkezdett egy jazz-tételekből álló misét komponálni. Még csak a Kyrie-tétel kész. Azt hallgattuk ráadásként a mise után.
Nekem az ugrott be, hogy a beatmise szerzőjének ötven éve volt már egy jazz-es hangzású miséje. Sebtében összerakott mise volt, de nagyon megmaradt bennem az ordinarium utolsó része, az Agnus Dei.
Szinkópás, off beat-es darab volt.
Elég rövid, de nagyon érdekes.
A misén Imre az orgonánál, egyébként ezúttal is a zömmel idősebbekből álló zenekar szolgált. Az látszott az arcukon, hogy nagy kedvvel játsszák a számukra is érdekes fordulatokban, ötletekben gazdag zenét.
Az Agnus Dei lüktetését itt is meg tudom mutatni
/. - - - ./.- – /. - - - . /.- – /. Majd  jön a szöveg, erre a dallamra: s d’ t s m m ss s s sl sm dr és így tovább. Majd egyszer lekottázom. Persze az alkalmi improvizáció nélkül. 
A-dúrban szól belül a néma dallam.   
***
Más dallam is foglalkoztat. Szintén Szilas-zene: A 150. zsoltár c. szerzeményében van egy szekvencia, amelyre kiválóan ráhúzható rövid ima: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. A kérdéses rész lamentáló dallam, szolmizációs jelekkel:
sss s sss s sss f s lsf sss  (Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek) Istennek,
lll lll s l tlls ll (miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen)
Bennem ez muzsikál.