Vált az időjárás. Tegnap forróság volt szerte az országban, de itt a hidegfront, s a meteorológusok már az azt követő újabb rövid kánikuláról szólnak, ami után gyors lehűlés várható. Ezzel kapcsolatban három történet jut eszembe. Mindegyik hívő ember története.
- Az egyik egy azúrparti történet. Egy hívő azt látva, hogy a közeljövőben városukban egy rossz hírű metálzenekar lép fel, köreiben „Jerikó hadjáratot” indított el. A helyszínt hétszer körbejárva azért imádkoztak, hogy maradjon el a koncert. Eljött az előadás napja. Ragyogó égbolt, nagy sokaság a pódium előtt. Felszerelés a helyén, hangosítás ezerrel. Újra körüljárták imával a helyszínt, majd megjelent egy felhőcske, aztán viharos gyorsasággal kitört az égiháború. Csattogott, villámlott, minden elázott, az emberek, a zeneszerszámok. Summa summarum elmosta a vihar az előadást. Többé soha nem jelentkezett az a banda koncertigényekkel.
- A Testvérek együttes (keresztény rockot játszik) egyik tagja ellenkező tapasztalatáról számolt be. Egyik koncertjük napján hatalmas felhők dzsambáztak az égen. Széltében-hosszában zuhogott az eső. G. barátunk lankadatlanul kérte a mindenek Urát, hogy tegyen valamit az érdekükben. És lőn. A koncert helyszínén nem esett az előadás napján. Távolabb meg igen.
- Prohászka O. írja a Soliloquiában, hogy mint püspököt, arra kérték őt a gazdák, hogy imádkozzon esőért, mert a hónapos aszály nagyon fenyegeti a gabonatermést. P. Ottokár teljesítette a kérést. Huzamos ideig imádkozott, de eredmény nem mutatkozott. Utóbb abbahagyta a kérőimádságot azzal, hogy Uram, „legyen meg a Te akaratod”. Abban az évben kisült a búza az aszály miatt.
Ráadás: A papot rábeszélik a hívek, hogy tartson körmenetet a búzamezőre, mert nem esik hónapok óta az eső. Ő kötélnek áll. Imádkoznak, majd prédikál. Egyszer csak megáll beszéd közben, és arra kéri a híveket, hogy tartsák magasra hozott esernyőiket. Senkinél sem volt, csupán egy gyermeknél. Erre a pap megfeddte őket hitetlenségük miatt.
***
A FB-on találtam rá, nosza meg is osztottam gyorsan. Emeritus pápánk, amikor még nem volt emeritus, akkor fogalmazta meg a tőle megszokott szabatossággal a nyugati civilizáció jelen állását, ami individuumainak széles körben vallott világnézetét illeti. Idézem: „A relativizmus diktatúrája van kialakulóban, amely semmit sem fogad el abszolútumként, csak az ÉN-t, és annak szeszélyeit tekinti a legfőbb mércének. Nekünk viszont más mércénk van: Isten Fia, az igazi ember. Ő maga az igazi humanizmus mércéje!...a relativizmus arra indítja az embert, hogy megalkossa a maga vallását, benépesítse sokféle, vonzó istenségekkel...olyan világ ez, amely az antik pogány vallásokra emlékeztet.” (XVI. Benedek pápa)
Mielőtt hangosan tiltakozna valaki a fentiek miatt, igyekszem kifejteni, hogy mik is azok a pápa által emlegetett „sokféle vonzó istenségek”. Ha röviden akarom körvonalazni, elég ha azt írom: a bálványaink. Ha részletezni akarom, akkor a fogyasztói társadalom trendjeinél kötök ki. Dobd el a régit, vegyél újat! Ez a gép többet tud, ez a ketyere most jött ki, új fejlesztés. Kell elektromos autó, bicikli vagy roller. Ha nyaralunk, segway, ha repülünk, a reptéren mozgójárda, kezünkben kerekes bőrönd. Stb, stb. Nem véltelenül szoktam megfogalmazni, hogy komfortunk rabszolgái vagyunk. Nem is nagyon tudunk mások lenni. A cipő talpalhatatlan, az autóbeli hibák miatt egész paneleket kell cserélni. Egyre nehezebb parkolni a sok kocsi miatt. Egyre fogy a levegőnk, egyre többet kell dolgozia annak, aki nem szelvényvagdosásból él, egyre inkább elidegenedünk egymástól, egyre inkább… Abbahagyom!
Nem árt megállni, betájolni magunkat, és lerázni magunkról azt, ami nem nekünk való. Lerázni, mint ahogyan a kutya lerázza magáról a vizet.
Engem nem érdekelnek a bálványok, ameddig nem kötelezők.
A jövőt nem ismerem. Mégis nagyon határozottnak kell lennie annak, aki le akarja rázni magáról a civilizáció, a PC-beszéddel megtámogatott, ám nem kívánatos trendjeit.
Utolsó kommentek