Amikor kiugrott a vérnyomásom, a kórházban kiderült, hogy polipom van a vastagbelemben. Azóta nincs megállás. Legutóbb két ujjam zsibbadt, a vizsgáló orvos javasolta, hogy évente kardiológiai kontrollt végeztessek.
Mondom, jó.
A recepciósnak is mondom.
Mire ő: Július 1-től fogjuk az időpontokat adni augusztusra.
Én július 1-én: Halló? Recepció?
Nem, ügyelet. Az ő számukat keresse az interneten IMS címszó alatt.
Keresem, találom: Recepció? Időpontot kérek a kardiológiára.
Mire recepció: Csak tizedike után osztunk időpontot.
Mire én: Értem.
Július 10-én aztán birtokba vettem azt a vonalas telefont, amelyet feleségem Beőthy Tamás SJ-től örökölt anno (Isten nyugosztalja!)
Tehát tárcsázok, visszabeszél a vonal túlsó végén egy géphang.
Újra tárcsázok.
Foglalt.
Megint próbálkozom.
Foglalt.
Most már fogytán a türelmem, mondom magamban: Tamás atya, segíts, mert mással beszél.
Tárcsázok.
Foglalt.
Mire én újra: Tamás atya, nem jól segítettél! Mással beszél. Légy szíves jól segítsél!
Tárcsázok.
A recepció jelentkezik.
Na végre – mondom magamban. – Köszönöm Tamás atya.
Nevem, szül. dátum, lakhely, kardiológia, kontroll-kérés.
Augusztus 21. 9h.
Csak el ne felejtsem.
2019.07.11. 09:43 emmausz
Egy nyugdíjas hétköznap
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7314937470
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek