Mickey webnaplója

De mortuis nil, nisi bene. Az emberben liftezik, hogy egy-egy halottról kimondja-e az általa vélt igazságot, vagy legyen mértéktartó, legyen bölcs, legyen visszafogott és hűséges az emberi méltóság tiszteletben tartásához. Amikor olvastam egy teológus abbeli véleményét, hogy könnyen előfordulhat, hogy odaát a mennyben összefutunk Sztálinnal, akkor megállt bennem az ütő. Sokat törtem rajta a fejemet, hogy hogy képzelhető el ez a képtelenség. Aztán abban maradtam magammal: hihetem, hogy Istennek minden lehetséges. Isten mértéken felül irgalmas. Isten az alávalóban is meglátja a valamiképpen felismert és pislákoló istenképiséget. Lehet az is, hogy mások közbenjárását respektálja. Tehát töredékes ismereteink miatt sem szabad pálcát törnünk senki felett.
Így igaz az, hogy halottról semmit, vagy csak jót.
Egyébként is mindnyájan esendők vagyunk. A rosszaságokhoz elég egy pillanatnyi elmezavar, egy alapos félreértés. Tarzuszi Saul pálfordulása előtt ugyanolyan vallásos hévvel támadta a kezdődő keresztény egyház híveit, mint amilyen vallásos hévvel védte őket utóbb. Vigyáznunk kell vélt tévedhetetlenségünkkel kapcsolatban.
Tehát hogy halottról semmit, vagy csak jót.
Amikor eszerint cselekszünk, Istennek ezt az abszolút ismeretét, mindenhatóságát, irgalmát ismerjük el. Különben sem tudjuk, hogy Sztálin halálában mit gondolt, végigfutott-e benne, hogy mennyi gazság okozója volt, s hogy sajnálja tetteinek a gonosz részét.
Van még egy oka annak, hogy a halottról semmit, vagy jót. Ez pedig az, hogy a halott néma. Nem tud védekezni az ellene felhozott vádak ellen. Valamennyire tehát gyáva dolog „belerúgni” a védtelenbe.
Azt szoktam mondani, hogy irgalomra az szorul, aki nem érdemli meg. Éppen azért szorul rá.
Majdnem kiment a fejemből az utolsó gondolat (öregszem). Nevezetes az, hogy Molnár Ferenc jegyzi fel amerikai naplójában, hogy titkárnője élőre se mondott soha rosszat. Az író megfigyelte, hogy a titkárnő vagy dicsér vagy hallgat. Nemtetszését hallgatásba burkolta, és nem fejtette ki eltérő vagy elítélő véleményét. A mások szapulása helyett célszerű volna, ha elterjedne a tárgyilagos „én ezt másképp gondolom” formula.
Oda-vissza érdemes és emberhez méltó volna alkalmazni.