Így szól a gyereknóta:
Lóg a lába, lóg a’,
nincsen semmi dóga.
Hogyha vóna dóga,
a lába nem lógna.
Nyugdíjas lévén két szélsőség között pergetem napjaimat.
Egyfelől munkaviszonyom megszűntével igen sok szabadidőm keletkezett. Szörfözhetek a netgen, írhatok posztot, nézhetek hírműsorokat, hallgathatok interjúkat, szundíthatok, ha éppen kedvem szottyan rá, sétálgathatok a szobákban, mint a ketrecbe zárt tigris, vagy ha kellemes az idő és elhagyom eredendő lustaságomat (és persze a Furosemidet), akkor sétálhatok is rövidet vagy hosszabbat.
Másfelől viszont így hetvenen túl időkeretem egyre szűkül, anélkül hogy tudnám: „Mennyi még az annyi?”
Ez pedig arra kell hogy intsen, a lehető legtartalmasabban kell kihasználnom az időt: a legfontosabb könyveket olvasni, a legpozitívabb gondolatokat gondolni, a legjobb magamat adni környezetemnek, ameddig tehetem. A legkevesebbet mulasztani, a legösszeszedettebben élni, a legjobban vigyázni törékeny egészségemre, a legtöbbet átadni abból, amit egyáltalán tudok, s így felkészülni a nagy ugrásra, ami idáig minden embert utolért.
Ez most nem olyan, mint amikor diákésszel elképzeltem, hogy az érettségit eltörölik, mire én oda jutok. (Nb.: Utóbb egy évben tényleg eltörölték, és meglehet, hogy egyszer végképp elállnak az érettségiztetéstől. Hiszen nem a diákokról szól, hanem a felnőttek hacacáréja ez, amikor az elnök eljátszhatja az uralkodót, a tanárok bizonyíthatják, hogy az ő diákjai mit tudnak… öltöny, ruhaköltemények, táncruha is, ballagás, érzelmek, bankett, Kék Duna-keringő stb, stb.)
Ez tehát meglehet, hogy egyszer elmarad, de a végső leszámolás az élet végén nem marad el. Erre még nem volt példa az élve született emberek között.
Volt egy összeszedett lélek köztünk, mi úgy hívtuk: „Pater”. Ő a táborokban is rendkívül szoros beosztással élt az időt illetően. Nem szerette a totojázást. Sűrűn sürgette a fiatalságot: „idő-idő-idő…” Nézte az óráját, noszogatta a társaságot.
Isten nyugosztalja! Hosszú életet élt, de egyszer csak leketyegett az ő ideje is.
2019.08.04. 10:23 emmausz
Idő, idő, IDŐŐŐ!
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr214994476
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek