Mickey webnaplója

Úgy látszik, hogy olvasni jobban szeretek, mint írni, és
fotókat jobb formába hozni még jobban, mint olvasni.
Amikor hazajöttünk a Balatonról, először a képeket szerkesztettem mappába,
majd a leveleket és blogokat olvastam át,
s íme fél nappal utánuk fogok a bejelentkező poszt megírásához.
A Balatonon sok jó dolog volt, és sok még jobb.
Már nem fürödtem meg benne, de nem azért, mert nincs kicsempézve az alja (amit VD hiányol), hanem azért, mert vagy túl meleg vagy túl hűvös volt az idő (vagy azért, mert egyre messzebb esik a part).
Hagyom is most a témát a csodába, bár sajnálom, hogy nem voltam a parton,
se akkor, amikor gyönyörű naplemente mutatkozott,
s akkor se, amikor atombomba-gombához hasonló égi jelenség viharzott a tó felett.
Ott voltam viszont egy misén, amelynek során az idős pap az üdvösségről beszélt. Megjegyezte, hogy a civil halottbúcsúztató egy jeles futballista temetésén alkalmával úgy fogalmazott, hogy a megboldogult immár az égi futballpályán jeleskedik.
Derék papunk nagyon nem volt megelégedve ezzel a kitétellel, hangsúlyozván, hogy messze esik ez a felfogás a valóságtól még akkor is, ha nem tudjuk igazán, hogy egy másik dimenzióban hogyan fogunk boldogulni Isten társaságában. Mert milyen szamárság volna, ha pl. egy elhunyt takarítónő odaát égi klozeteket pucolna.
Hát igen.
A papnak igaza volt.
Azt már meg se merem gondolni, hogy egy elhunyt bakó odaát mivel foglalkozna.
Egy másik visszatérő motívum, amelyet Éva lány említett. (Ha lázadnak a gyerekei a kapott szülői utasítások ellen, akkor szokta nekik mondani.) Rendben van,ha úgy vélitek, hogy ti dirigálhattok nekem, akkor én mosogatás, ételkészítés, mosás, vasalás, takarítás helyett elmegyek játszani, leckét írok, ti meg elvégezitek a házimunkát és egyáltalán … eltartotok engem és apátokat, gondoskodtok mindenféle igényünk kielégítéséről.
Még megjegyzem, hogy éves családi találkozónk olyan, mint egy jelenés. Mire felfogom, hogy ott vannak a mieink, már el is tűnnek, ki más városba, ki más országba térvén haza.