Mickey webnaplója

Én elmegyek, te itt maradsz,
te leszel a kismalac.
Mondta a gyerekversike abban az időben, amikor még én voltam gyerek.
Most az a helyzet, hogy három nap múlva ők elmennek,
s mi ketten itt maradunk, mint a rímbeli kismalac.
Jól van ez így. Elvégre két közösségről van szó.
Ma folytatódik a szétválasztás, mint a sziámi ikrek esetében. Menő javak és maradó javak.
Csomagolás, feliratozás, göngyölegek telerámolása.
Ami ritkaság, a közelmúltban SZIG-em bekerült a mosásba.  Nem kerestem. Megtisztulva kaptam vissza. Most viszont nem találom, a zsebemben, ahol évek óta megvolt. Ebben a felfordulásban vagy meglesz vagy nem.
Van viszont lejárt vezetői igazolványom. A tenzióm miatt az új vagy meglesz, vagy nem lesz.
Az autó immár tizenöt éve az utcán hever, parkol. Rozsdásodik. a kérdés, hogy melyikünk rozsdásodik szét előbb én, vagy ő. Versenyezünk vajon, mint Charlie Algernonnal?  Vagy maradjunk hazai írónál: Túlélsz pöcök (ugye Örkény I.)?
Olvasom a FB-on, hogy az amazonasi erdőtüzek mértéke lényegesen kisebb, mint az ezredforduló néhány évében. Kiderült, hogy politikai felhangja van a hírverésnek. (Vö. Nyuszika, miért van a fejeden a sapka?...)
Mindent összevetve mégis azt gondolom, hogy nem egészséges, ha leég az őserdő. De az se jó, ha Szibériában lángol az erdő, miként, ha Ibériában ég a faállomány, az sincs kedvemre. Az ausztráliai bozóttüzekről nem is beszélve.   
Nem elég nekünk a globalizáció terhe?
Nem elég nekünk a fogyasztói őrület nyomása?
Nem elég nekünk a perverzitásokkal való büszkélkedés?
Nem elég nekünk a gondolkodás anarchiája?
Nem elég nekünk a saját mindenhatóságunkba vetett hit súlyos tévedése?
Nem elég nekünk a gyógyszeripar, a szervkereskedelem, az emberrablás és csempészés, a fegyvergyártás, a háborúk szorgalmazása, a vallási türelmetlenség megannyi formája, a népek egymás ellen uszítása, a civilizációk erőszakos összekeverése?
Minek még az erdők gyújtogatása is?
Már régóta elegünknek kellene lennie a borzalmak változatosságából.
Oremus.