Mickey webnaplója

Budapesten először 1938-ban volt Eucharisztikus Világkongresszus. Gyerekkoromban még kezembe foghattam az esemény zománcos rézkitűzőjét, a Lánchíd és előtte egy kehely ábrázolásával. Apám részt vett rajta, koránál fogva alighanem segítőként. Erről az a fotó tanúskodik, amelyen biciklijével együtt látható a feldíszített Hősök terén.
Tegnap rátaláltam egy harmadik személy visszaemlékezésére. Földi Endre (pap) vall életéről Jánossy Gábor interjújában: „Óriási jelentőségű fordulat volt az életemben a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus 1938-ban. Akkor első éves műegyetemi hallgató voltam, és ahelyett, hogy kollokváltam volna, rendeztem többek között ezt a kongresszust, mint öreg diák. Amikor kiértem a Hősök terére, leesett az állam. A Hősök tere telis-tele volt padokkal. És ez a Hősök tere este tíz órára megtelt. Jöttek a férfiak, akik már unták azt, hogy rábeszélik őket arra, hogy menjenek el. Azt mondták, hogy inkább elmegyek, de most már egy szót se halljak! Nem tehettek róla, és eljöttek gúnyos mosollyal, szivarral a szájukban 10 órára. És 12-re majdnem mindegyik gyónni és áldozni akart, olyan lélekjárás volt… Csodálatos volt!… Olyan volt, amit a hívő rendező sem remélhetett! Mit tehetett a szolgálat? Fel kellett ébreszteni a papokat, hogy gyertek segíteni, mert a jelenlévő papok nem győzik a gyóntatást!
Csodálatos volt! Nagy kegyelem áradt!
Én csak egy kis pont voltam, egy rendező körszalagos gyerek. És láttam a népen, az emberek arcán a megváltozást! Felejthetetlen élmény volt ez számomra!” (Jánossy Gábor)
Én ott akkor éltem meg hasonló akciót, amikor II. János Pál pápa misézett ott 1991-ben. S amikor védte Gorbacsovot, akit rövid időre letartóztattak ellenfelei.
Aktualitást ad az emlékezésnek az a tény, hogy egy év múlva ugyancsak Budapest rendezi immár másod ízben az Eucharisztikus Világkongresszust.
Ha megérem, ott a helyem.