Most nem Gárdonyi Egri csillagából idézem (a törökök eltakarodását konstatálták), de ugyanaz az üresség lappang a kijelentés mögött, csak éppen az előjelük nem azonos.
A hangosság átment csendességbe, a zsúfoltság pangó terekbe, a társaság a társaság hiányába. Jócskán megnövekedett az itt maradtak átlagéletkora, a felszabadult hely viszont alkalmassá tesz bennünket társas összejövetelek tartására.
A napot egyébként együtt töltöttük. Úgy indult, hogy a költöztetők 8h helyett 9 órára jöttek meg, három fő helyett kettő. Egy rendes és egy slampos. Egy intelligens és egy „szép szenes ember”. A munkát azért elvégezték, és többé nem ők fognak bennünket költöztetni.
Nem vittem magammal telefont. Nem is bánom. Amit lehetett, már lencsevégre kaptam, talán többet is, mint illett volna. De hát ritka esemény tanúja voltam.
Ma már minden gyermekem házas, csak mi vagyunk lakásosak. S ez így jó is.
Most már csak az a feladat, ami minden tulajé. Karbantartani a területet, és művelni. A gyerekek láthatóan nagyon felszabadultak a megnövekedett tér adta megnövekedett lehetőségek folytán. Ma már sátrat állítottak közös erővel.
A mai forróságban találkoztam egy zöld szöcskével és két szürkével. Fotó nincs. El kell hinnetek.
Ja és az unokák is nagyon szépek. Fotó róluk sincs (személyiségi jogok), el kell hinnetek.
Hazatérve az autónkon cédulát találtam kb. ezzel a szöveggel. Ne félj, az Úr megáld téged.
OK. Nem félek.
Élek.
2019.08.29. 20:07 emmausz
Elmentek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9515031248
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek