Mickey webnaplója

Pater Pio szobra állt a szekrény tetején. Az ő közbenjárását kértem, hogy ne fújjon rá a holter, ami időzített bombaként ketyegett rajtam.  Félóránként rám ijesztett, amikor elkezdett dolgozni. Azt hiszem a közelmúltnak ezt az eseménysorát megírtam korábban. Azt is, hogy kb. 40 mérésből cca 10%-nyi, amikor magasabb tartományba tévedt. A többiben nem. Ez jó jel.
Aktualitása mégis van a visszaemlékezésnek. A holter tartalmának a kiértékelése szeptember 23-án lesz. Ránézek a naptárra: Pietrelcinai Szent Pio emléknapja. Ennyi véletlen nincs. Továbbra is kérem közbenjárását. Miközben éltet a Dér Katalintól hallott szlogen: „Most már minden jól van. És ez igaz, és ez igaz, ez igaz...”
Ha nem volna elég, ideidézhetem a csütörtök délutáni cetli szövegét, amelyet a kocsim szélvédőjén találtam a parkolóban. A többi kocsi szélvédőjén nem láttam semmit.        
A cetli igazából egy félbevágott levelezőlap, amelynek szöveget tartalmazó része került az üvegre. Így szól: „Ne félj, mert én veled vagyok, és megáldalak téged.” Ez nagyjából az ószövetségi Ter 26,24 verse, és Izsák a címzettje. Mi tagadás, jókor jött, mert igen pozitív kicsengésű.
Mi mást kívánhatnék, mint hogy akik a posztot olvassák, vonatkoztassák valamiképpen magukra.
***
A FülesBagoly szeptemberi számában találtam:
- Az ember lehet szélvédő és lehet bogár… (Hát igen, ha jobban meggondolom.)
- Mit csinálnál, ha észrevennéd, hogy ég a ruhád?... Nem venném fel.
- Bankrablás, kétmillió hiányzik. Az igazgató kéri a publicistáktól: Írják azt, hogy ötmillió hiányzik. Így legalább a rablónak jól ellátja a baját a felesége, amiért 3 milliót eltagadott.  
- Éjszaka betörő járt nálunk és pénzt keresett. Felébredtem, és csatlakoztam hozzá.
- Egyszer volt egy csúnya balesetem. Légtornászként pénteken megkértem a társamat, hogy engedjen el korábban!
***
A Vigilia tavalyi 3. számában Rónay László egy értekezése vége felé ilyen mondatokat ír: „Történelmietlen volna Klebelsberg vitathatatlan eredményeit a mába átültetni, hiszen működése óta a kultúra fogalma hihetetlen mértékben gazdagodott, de például az iskoláztatás és az egyetemek területén visszafejlődés érzékelhető, amelynek gyászosak lesznek a következményei. Nem csak az ismeretek és a tudás csökkenésével kell számolni, de a nemzettudat hanyatlásával, az áldozatkészség elsorvadásával is. A pedagóguspálya egyre kevésbé vonzó, a külföldre távozott fiatalok pedig nem is fontolgatják hazatérésüket.”  
Becsülöm a szerzőt, és szívből kívánom, hogy ne legyen igaza.