Az újságárusok rendre terjesztenek valamilyen sorozatokat, amelyeknek a bevezető ára igen kedvező.
Volt már zeneszerzőkkel való beetetés. Az első kötet Bachról bevezető áron kb. 500 .- ért.
Volt mesekönyv-beetető akció, akkor is megvettem az első kötetet.
Volt azután festőművészek sorozata. A sorozatkezdő kötet kb. 500-ért Botticelli. Megvettem.
Van most is egy akció, autóbuszok modelljét tartalmazza. A beetető példányban egy Ikarus 260-as modellje. Mivel rendkívül sokat utaztam vele, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. 490 pénzért magamhoz ragadtam. (A következő szám ára már 1400 pénz lesz.)
Nem fogom megvenni.
Annak idején Ikarussal jártam át a hegyen, a 29-essel Rózsadombon át, Törökvészen át le Pasarétre dolgozni. Meg is énekeltem a napi átkeléseket egy részletes úti élmény-beszámolóval. Még talán megvan a blogban: 29-es járat a címe.
A 29-est le is fotóztam egy alkalommal a Kolossy téri megállóban, amikor zuhogott az eső.
Megkeresem a képet, és felteszem a FB-ra.
***
Ma szép nap van. Egyelőre biztosnak látszik, hogy ma senki nem akarja a véremet venni. Végzem a dolgomat, úgyis le vagyok maradva a szöveggondozással.
***
Múltkor szemem elé került egy írás arról, hogy a nők 38%-át zavarja, ha a férfiak felhajtva hagyják dolguk végeztével a vécéülőkét. Ezt onnan tudom, hogy a cikk azt rögzíti, hogy a nők 62%-át nem zavarja.
Engem se zavar, hogy a számítógépem előtt álló forgószékemre rakott ülőpárnát a feleség a háttámlának támasztja, és úgy is hagyja. Egy mozdulattal lefordítom a helyére. És kész.
***
Egyik munkahely-változtatásom előtt búcsúztattak a kollégák. Kommersz cserkót ittunk, (amiről utóbb kiderült, hogy nem pálinka, csupán szeszes ital). Mivel az érkezés rendjében mindenkivel koccintanom kellett, utóbb nem győztem, észrevétlenül betároltam a teli pohárkákat íróasztalfiókomba. Másnap örömmel nyitottam ki az asztalt, azt gondolván, hogy jó hangulatomat bebiztosítom néhány pohárka ital felhörpintésével. Nem így lett. Reggelre mindből elillant a szesztartalom, csupán egy ihatatlan lötty maradt a poharakban.
Másodszor is így jártam. A hűtőszekrénybe betárolt, félbevágott sárgadinnyét megnemesítette feleség Napóleon-konyakkal. Mire este hozzáláttam a csemegézéshez, a napcsinak se volt már egy fia szesztartalma se.
Persze. A Napóleon-konyak is csak szeszes ital.
2019.09.07. 11:17 emmausz
Beetetés, leitatás
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8015050184
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek