Mickey webnaplója

Új közös blogtémánk: fényképezőgépeink. A fotózásról hogy lehetne egy posztban valamit mondani. Azt hiszem, csak slágvortokban (Schlagwort) röppentek fel egy-egy témát.  
Fényképezőgépeim? 16 éves koromig nekem semmilyen, a rokonnak FED-2-je volt. Az elsőt, egy Altissa boxgépet, használtan vettem. Majd megörököltem én is egy FED-2-t. Sokáig azzal fényképeztem. Színeset is. A Fuji-képek sárga, az ORWO képek vörös, a Kodak-képek kék tónusúak lettek.
A FED után kaptam egy Chinont, utóbb karácsonyra egy Fujifilm FinePix 200EXR kamerát (1 kg üveg a kézi-zoom miatt). Azzal készülnek a digitális fotók, videók, Samsung okostelefonommal (18 dkg) párhuzamosan. A tablet-ünkkel még sose készítettem képet, pedig képes rá az is.
Amikor még csak másnak volt digitális fényképezőgépe, és eldicsekedett vele, hogy 9000 képet készített, kritikusan megjegyeztem, hogy ugyan mit kezd ennyi képpel? Most én kb. 30 000 képnél tartok, és nem kérdezem meg magamtól, hogy mit kezdjek velük.
A fotózás olyannyira általános és szapora tevékenység lett, hogy felmerül a kérdés: Mit és miért fényképezünk? Saját válaszom: Mert vannak arra alkalmas témák, mert szép a természet és nincsenek személyiségi jogai (ezzel válaszoltam arra a fel nem tett kérdésre is, hogy miért kerülöm a portréfotózást), mert a kommunikáció egy lehetséges eszköze, mert a szívgyógyász napi sétát írt elő, arra buzdítva, hogy vegyek egy kiskutyát, az majd levisz sétálni. Nem vettem. Nekem vettek kamerát, hogy vigyem magammal, ha más úgyis sétálok.  
A mai technika nagyon sokat segít. A nyers képeket ráncba szedi (utómunkálatok). Ami még érdekesebb, a régi papírképekről készült szkennelt anyagokat is lehet vele javítani.     
Szerintem a mai fotósok stílusát az adja, hogy milyen módon nyúlnak bele a felvett nyersanyagba.  Én rendszerint a képkivágással és a síkok beállításával (függ, vízsz.) kezdem, majd élesítem, ha kell, ráerősítek a kontrasztra, csökkentem a fényerőt, ha kell és derítem azzal, hogy az árnyékos részeket megvilágosítom. Így általában inkább kemény kontúrúak, rajzosak a felvételeim, ha más szempont nem vezet.
A fotózáshoz iskola is tartozik. Kerülöm az iskolát. Nekem ne mondja meg senki, hogy az akadémikussághoz miféle állandók tartoznak. Nem szeretem e téren a kritikát. Ha nem tetszik a képem, ne nézze. Azt gondolom, hogy minden képemmel valamit közölni szeretnék. Ennek a mondandónak kell átmenni a felvételen.
A digitális képek efemerebbek a papírképeknél. Egy pillanat alatt semmivé lehetnek, a technika gyors erkölcsi kopása miatt, a digitális tárolás megbízhatatlansága folytán. Időnként érdemes külső tárhelyre menteni őket.
***
Korábbi fényképezőgépeimet egy gyűjtő barátomnak adtam. Lehet, hogy már sokat érnek (igazán nem érdekel).
***
Egy sárgaréz foglalatú kb. 100 éve készült összetett lencsét bevittem annak idején a József A. utcában működő fotóboltba, ahol bizományba átvették. Akkor 5000 ft-ot kaptam érte. (Ma a bolt sincs meg.)
***
Egy tekercs filmet ellőttem Pajtás géppel is. Nem lehetett igazán éles képeket készíteni azzal a bakelitszagú masinával. Redőnyös Voigtländerem, Leicám sose volt, Duflexem se. Ma az okostelefonok sokkal többet tudnak náluk.
***
Egyik sógornőm ma is kisfilmes gépet használ. Igazi kuriózum. (Ugye egy lendülettel 36 kép. Majd kidolgozás műteremben, érte kell menni, újabb idő. Viszont kézbe fogható a felvétel.)
***
Hacsek szerint a fotó keresztnév. Miért? – kérdezi Sajó. – Mert ki van írva, hogy Kovács Fotó. (Mars ki!)