Ki tudja, miért – talán, mert volt osztálytársam a helyi pap, s vele egy térben lévén – jutott eszembe, hogy többször nyertem csatát, mintegy véletlenül. Három epizód hasonlít egymásra valahogyan.
1. Középiskola. Az osztály akadályversenyre, vagy valami ilyesmire indul. Nekem kirándulás. Talán a Pilis volt a csúcstámadás célja. Kis csoportokra oszlik a társaság. Minket Blank Miki vezet. Ő megy elöl, mi meg arra, amerre ő. Ködbe, felhőbe érünk. Régen nem tudom, hogy hol vagyunk, és hová tartunk. Megyünk Miki után. Aztán egyszer csak célba érünk.
Napok telnek el. A gimiben vagyunk. Földrajz óra. Én a térképnél felelek. Péter bácsi (föcitanárunk) kérdi tőlem, hol van Mosonmagyaróvár. Hegy-vízrajzi térkép. Talán nem is szerepel rajta a városka. Mutatom, hogy szerintem hol van. Péter bácsi nincs túlságosan elragadtatva a látottaktól. Mindenesetre nyílik az osztályajtó, és bejön az igazgatóhelyettes. Elmondja, hogy kis csapatunk megnyerte a tájékozódó versenyt, mert mi célba értünk és legelsőként. Majd kezünkbe nyom egy-egy érmet formázó sztaniolba göngyölt csokoládét. Kezet fog velünk. Távozik. Péter bácsi megjegyzi: Gy. gratulálok. De nemcsak a természetben kell tudni tájékozódni, hanem a térképen is. Ő se tudta, én se tudtam, hogy több gyermekem születik majd, s egyikük Mosonmagyaróvárra költözik házasként. Ma már pontosan tudom, hol van a város. Kimle után rögtön.
2. Már főiskolás voltam, 2. évfolyamos. Kispályás focibajnokság. Nem volt ki a létszám, ezért sportos osztálytársaim engem kértek, hogy legyek a pályán. Tegyek úgy, mintha tudnék focizni. Majd ők igyekeznek. Elkezdődött a meccs. Kaptam egy jó passzt, és félpályáról bevágtam az ellenfél kapujába, a balficakba. A nézők zajos tetszésnyilvánításba kezdtek. Csapattársaim arca felhős maradt. Értésemre adták, hogy a nélkülem tartott taktikai megbeszélésen a védelemre rendezkedtek be, lévén ellenfelünk erősebb csapat. Erről én nem tudtam. Azért megnyertük az iskolabajnokságot. Állítólag torta is volt.
3. Regnumi nagytábor Zánkán. Sportnap. Beneveztünk a kötélhúzó bajnokságba. Először mi nyertünk, másodszor elhúztak minket. Ezzel szereplésünk végére is értünk. Nem igazán érdekelt a verseny a továbbiakban. Délután aztán értésemre adták, hogy megnyertük a versenyt. Mind kaptunk egy-egy pólót. Nagyon elcsodálkoztam rajta. Nem értettem akkor, hogy hogyan lehetett ez. Ma se tudom igazán, de talán úgy, hogy akiket mi megvertünk, azok megverték azokat, akiktől mi kikaptunk. Így talán egymást ejtették ki, mi meg nevető harmadikként kerültünk elébük. A csuda tudja. Nem mindegy?
Életem három győztes csatáját, íme elmeséltem dióhéjban. A csatákat megnyertük… és a háborút?
Végül is miért ne? Nevem jelentése Győző.
2019.09.17. 09:31 emmausz
Győző
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9215111026
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek