Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2019.09.17. 09:31 emmausz

Győző

Ki tudja, miért – talán, mert volt osztálytársam a helyi pap, s vele egy térben lévén – jutott eszembe, hogy többször nyertem csatát, mintegy véletlenül. Három epizód hasonlít egymásra valahogyan.
1. Középiskola. Az osztály akadályversenyre, vagy valami ilyesmire indul. Nekem kirándulás. Talán a Pilis volt a csúcstámadás célja. Kis csoportokra oszlik a társaság. Minket Blank Miki vezet. Ő megy elöl, mi meg arra, amerre ő. Ködbe, felhőbe érünk. Régen nem tudom, hogy hol vagyunk, és hová tartunk. Megyünk Miki után. Aztán egyszer csak célba érünk.
Napok telnek el. A gimiben vagyunk. Földrajz óra. Én a térképnél felelek. Péter bácsi (föcitanárunk) kérdi tőlem, hol van Mosonmagyaróvár. Hegy-vízrajzi térkép. Talán nem is szerepel rajta a városka. Mutatom, hogy szerintem hol van. Péter bácsi nincs túlságosan elragadtatva a látottaktól. Mindenesetre nyílik az osztályajtó, és bejön az igazgatóhelyettes. Elmondja, hogy kis csapatunk megnyerte a tájékozódó versenyt, mert mi célba értünk és legelsőként. Majd kezünkbe nyom egy-egy érmet formázó sztaniolba göngyölt csokoládét. Kezet fog velünk. Távozik. Péter bácsi megjegyzi: Gy. gratulálok. De nemcsak a természetben kell tudni tájékozódni, hanem a térképen is. Ő se tudta, én se tudtam, hogy több gyermekem születik majd, s egyikük Mosonmagyaróvárra költözik házasként. Ma már pontosan tudom, hol van a város. Kimle után rögtön.
2. Már főiskolás voltam, 2. évfolyamos. Kispályás focibajnokság. Nem volt ki a létszám, ezért sportos osztálytársaim engem kértek, hogy legyek a pályán. Tegyek úgy, mintha tudnék focizni. Majd ők igyekeznek. Elkezdődött a meccs. Kaptam egy jó passzt, és félpályáról bevágtam az ellenfél kapujába, a balficakba. A nézők zajos tetszésnyilvánításba kezdtek. Csapattársaim arca felhős maradt. Értésemre adták, hogy a nélkülem tartott taktikai megbeszélésen a védelemre rendezkedtek be, lévén ellenfelünk erősebb csapat. Erről én nem tudtam. Azért megnyertük az iskolabajnokságot. Állítólag torta is volt.           
3. Regnumi nagytábor Zánkán. Sportnap. Beneveztünk a kötélhúzó bajnokságba. Először mi nyertünk, másodszor elhúztak minket. Ezzel szereplésünk végére is értünk. Nem igazán érdekelt a verseny a továbbiakban. Délután aztán értésemre adták, hogy megnyertük a versenyt. Mind kaptunk egy-egy pólót. Nagyon elcsodálkoztam rajta. Nem értettem akkor, hogy hogyan lehetett ez. Ma se tudom igazán, de talán úgy, hogy akiket mi megvertünk, azok megverték azokat, akiktől mi kikaptunk. Így talán egymást ejtették ki, mi meg nevető harmadikként kerültünk elébük. A csuda tudja. Nem mindegy?
Életem három győztes csatáját, íme elmeséltem dióhéjban. A csatákat megnyertük… és a háborút?
Végül is miért ne? Nevem jelentése Győző.

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6415111026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása